Ezékiel próféta könyve 28:1-26 KARB1908 - Bible AI

¹És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

²Embernek fia! mondjad Tírus fejedelmének: Ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy [1†] és nem Isten, mégis olylyá tevéd szíved, minő az Isten szíve,

³Lám, hát bölcsebb volnál te [2†] Dánielnél! Semmi elrejtett dolog nem homályos néked!

⁴Bölcseségeddel [3†] és értelmeddel gyűjtöttél magadnak gazdagságot, s gyűjtöttél aranyat s ezüstöt kincses házaidba.

⁵Bölcseségednek nagy voltával kereskedésed közben megsokasítád gazdagságodat, és felfuvalkodott [4†] szíved gazdagságod miatt.

⁶Ezokáért így szól az Úr Isten: Mivel olylyá tevéd szíved, [5†] minő az Isten szíve:

⁷Azért ímé, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonszák fegyvereiket bölcseséged szépsége ellen, és megfertéztetik fényességedet.

⁸A sírgödörbe szállítnak alá, s meghalsz a megölettek halálával a tengerek szívében.

⁹Vajjon mondván mondod-é megölőd előtt: Isten vagyok én? holott ember vagy és nem Isten a téged átütőnek kezében!

¹⁰Körülmetéletlenek [6†] halálával halsz meg, idegeneknek keze által. Mert én szóltam, ezt mondja az Úr Isten.

¹¹És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

¹²Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcseséggel, tökéletes [7†] szépségben.

¹³Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle [8†] drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél.

¹⁴Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál.

¹⁵Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned.

¹⁶Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te [9†] oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül.

¹⁷Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad [10†] bölcseségedet fényességedben; [11†] a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemök gyönyörűségére.

¹⁸Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek.

¹⁹Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, [12†] elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!

²⁰És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

²¹Embernek fia! vesd tekintetedet Sidonra, és prófétálj ellene.

²²És mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened megyek, Sidon, és megdicsőítem magamat közepetted, [13†] hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor ítéleteket cselekszem benne, és megszentelem magamat benne.

²³És bocsátok reá [14†] döghalált és vért utczáira, és sebesültek hullanak el benne fegyver miatt, mely reá jő mindenfelől; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

²⁴És ne legyen többé Izráel házának szúró tövise [15†] és fájdalomszerző tüskéje mindazok között, kik körülöttök vannak, kik őket megvetik, és tudják meg, hogy én vagyok az Úr.

²⁵Így szól az Úr Isten: Mikor egybegyűjtöm [16†] Izráel házát a népek közül, kik közé szétszórattak, akkor megszentelem magamat rajtok a pogányok szeme láttára, és laknak az ő földjökön, melyet adtam Jákóbnak, az én szolgámnak.

²⁶És laknak azon bátorsággal, és házakat [17†] építenek s szőlőket plántálnak, és laknak bátorsággal, mikor ítéleteket cselekedtem mindazokon, kik őket megvetik vala ő körülöttök, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenök.