Ezékiel próféta könyve 36:1-38 KARB1908 - Bible AI

¹És te, embernek fia, prófétálj Izráel hegyei felől, és mondjad: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr beszédét,

²Így szól az Úr Isten: Mivelhogy ezt mondja az ellenség reátok: [1†] Haha! és: Az ősi magasságok a mi örökségünk lőnek.

³Ennekokáért prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten: Azért, mert pusztítanak, és kívánnak titeket mindenfelől, hogy legyetek öröksége a pogányok maradékának, és az emberek rágalmazó ajkára-nyelvére kerültetek;

⁴Ezokáért, Izráel hegyei, halljátok meg az Úr Isten beszédét! Így szól az Úr Isten a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és völgyeknek, és az elpusztult romoknak és az elhagyott városoknak, melyek ragadományra és csúfolásra lőnek a pogányok maradékának köröskörül.

⁵Azért ezt mondja az Úr Isten: Bizony, féltő szerelmem tüzében beszéltem a pogányok maradékai és egész Edom ellen, kik magoknak vették az én földemet örökségül [2†] teljes szívöknek örömével és lelkök megvetésével, hogy azt néptelenül zsákmányokká tegyék;

⁶Ezokáért prófétálj Izráel földjéről, és mondjad a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: Így szól az Úr Isten: Ímé, féltő szerelmemben és búsulásomban beszélek, mivelhogy a pogányok gyalázását viseltétek;

⁷Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Én fölemelem kezemet! Bizonyára a pogányok, kik körülöttetek vannak, ők viseljék [3†] gyalázatukat.

⁸Ti pedig, Izráel hegyei, neveljétek ágaitokat [4†] és hozzátok gyümölcsötöket az én népemnek, Izráelnek, mert közel vannak, hogy hazajőjjenek.

⁹Mert ímé, én hozzátok hajlok és hozzátok fordulok, és megmívelnek és bevetnek titeket.

¹⁰És megsokasítom rajtatok az embereket, Izráel házát egészen, és lakják a városokat, és a romokat megépítik.

¹¹És megsokasítom rajtatok az embereket és barmokat, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, és lakatom őket rajtatok, mint régi időtökben, és több jóval lészek hozzátok, mint első napjaitokban, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

¹²És járatok rajtatok embereket, az én népemet, Izráelt, és bírjanak téged, s te légy nékik örökségül, s többé nem teszed őket gyermektelenné.

¹³Így szól az Úr Isten: Mivelhogy mondják néktek: emberevő vagy [5†] és gyermektelenné teszed népedet:

¹⁴Ennekokáért embert nem eszel többé, [6†] és népedet gyermektelenné nem teszed többé, ezt mondja az Úr Isten.

¹⁵És többé nem hallatom ellened a pogányok gyalázását, és a népek szidalmát többé nem viseled, és nemzetedet többé gyermektelenné nem teszed, ezt mondja az Úr Isten.

¹⁶És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

¹⁷Embernek fia! mikor Izráel háza a maga földén lakott, megfertéztette azt [7†] életével és cselekedeteivel; mint a havi betegség [8†] tisztátalansága, olyan vala élete előttem.

¹⁸És kiöntém haragomat [9†] reájok a vérért, a melyet ontottak a földre, és bálványaikkal megfertéztették azt.

¹⁹És eloszlatám őket a pogányok közé, és szétszóratának a tartományokba, életök és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket.

²⁰És bemenvén a pogányokhoz, a kikhez menének, megfertéztették [10†] az én szent nevemet, mikor ezt mondták rólok: az Úr népe ezek, és az ő földéről jöttek ki!

²¹Ekkor könyörültem szent nevemért, melyet megfertéztetett Izráel háza a pogányok közt, a kikhez menének.

²²Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, [11†] Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek.

²³És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják [12†] a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.

²⁴És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek [13†] titeket a ti földetekre.

²⁵És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól [14†] és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.

²⁶És adok néktek új szívet, [15†] és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.

²⁷És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.

²⁸És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.

²⁹És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és előhívom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok reátok éhséget.

³⁰És megsokasítom a fa gyümölcsét és a mező termését, hogy többé ne viseljétek az éhségnek gyalázatját [16†] a pogányok között.

³¹És megemlékeztek a ti gonosz útaitokról [17†] és cselekedeteitekről, melyek nem voltak jók, és megútáljátok ti magatokat vétkeitek és útálatosságaitok miatt.

³²Nem ti érettetek [18†] cselekszem, ezt mondja az Úr Isten, tudtotokra legyen! Piruljatok és szégyenüljetek meg útaitok miatt, Izráel háza!

³³Ezt mondja az Úr Isten: Azon a napon, melyen megtisztítlak [19†] titeket minden vétketektől, azt cselekszem, hogy lakják a városokat, és a romok megépíttetnek.

³⁴És az elpusztult földet mívelik, a helyett, hogy pusztán hevert minden átmenő szeme láttára;

³⁵És ezek mondják: Ez a föld, ez az elpusztult, olyanná lett, mint az Éden kertje, [20†] és a rommá lett s elpusztult s lerontott városokat megerősítve lakják.

³⁶És megtudják a pogányok, a kik körülöttetek megmaradtak, hogy én, az Úr építettem meg a lerontottakat s plántáltam be a pusztaságot. Én, az Úr mondtam és megcselekedtem.

³⁷Így szól az Úr Isten: Még arra nézve is kérni hagyom magamat Izráel házának, hogy cselekedjem ő velök: Megsokasítom őket, mint a nyájat, emberekkel.

³⁸Mint az áldozatra szentelt juhok, mint a Jeruzsálem juhai az ő ünnepein, így lesznek a rommá lett városok teljesek emberek nyájával; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.