Ezékiel próféta könyve 38:1-23 KARB1908 - Bible AI

¹És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

²Embernek fia! vesd tekintetedet Góg ellen, [1†] és Mágóg földjén, Rós, Mések és Tubál fejedelme ellen, és prófétálj felőle.

³És mondjad: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én ellened megyek [2†] Góg, Rós, Mések és Tubál fejedelme.

⁴És elcsalogatlak, és [3†] horgokat vetek szádba, és kivezetlek téged és egész seregedet, lovakat és lovagokat, kik mindnyájan teljes fegyverzetbe öltözvék, nagy sokaságot, nagy és kis paizszsal, fegyvert viselők mindnyájan;

⁵Perzsák, szerecsenek, libiaiak vannak velök, mindnyájan paizszsal és sisakkal;

⁶Továbbá Gómer és minden serege, Tógarma háza messze északról minden seregével, sok nép van veled.

⁷Készülj hozzá és készítsd elő magadat te és minden sokaságod, kik te hozzád gyűltek, és légy nekik vezérök.

⁸Sok idő mulva kirendeltetel: esztendők végével bejösz a földre, mely a fegyvertől már megnyugodott, melynek lakói sok nép közül gyűjtettek egybe Izráel hegyeire, melyek szüntelen való pusztulásban voltak; és e nemzetség a népek közül hozatott ki, s aztán lakozék bátorságosan mindnyája;

⁹És feljösz, bemégy mint a szélvész, és [4†] leszel mint a felleg, hogy beborítsd a földet, te és minden sereged s a sok nép veled.

¹⁰Így szól az Úr Isten: És lészen abban az időben, hogy tanácsok támadnak szívedben, és gondolsz gondolatot.

¹¹És mondasz: Felmegyek a nyilt földre, jövök azokra, kik nyugalomban vannak s bátorságosan [5†] laknak; kik laknak mindnyájan kőfal-kerítés nélkül, sem zárjok, sem kapujok nincs nékik;

¹²Hogy zsákmányt vess és prédát prédálj, hogy fordítsd kezedet a már népes pusztaságok ellen s a nép ellen, a mely a pogányok közül gyűjtetett egybe, mely jószágot [6†] és gazdagságot szerez s lakozik a földnek köldökén.

¹³Séba és Dedán és Társis kalmárai és minden fiatal oroszlánja ezt mondják néked: Nemde te zsákmányt vetni jöttél? Nemde prédát prédálni gyűjtötted egybe sokaságodat? hogy elvigy ezüstöt és aranyat, magadhoz végy jószágot s gazdagságot, hogy nagy zsákmányt vess.

¹⁴Annakokáért prófétálj, embernek fia, és mondd ezt Gógnak: Így szól az Úr Isten: Avagy abban az időben, mikor az én népem, Izráel bátorságosan lakik, nem tudod-é meg?

¹⁵És eljössz helyedről, a messze északról [7†] te és sok nép veled, lovon ülők mindnyájan, nagy sokaság és hatalmas sereg.

¹⁶És feljössz az én népem, Izráel ellen, mint a felleg, hogy beborítsd a földet, az utolsó időkben lészen ez, és hozlak téged az én földemre, hogy a pogányok megismerjenek engem, mikor megszentelem magamat rajtad az ő szemök láttára, Góg!

¹⁷Így szól az Úr Isten: Te vagy-é hát, a kiről szólottam a régi napokban az én szolgáim, Izráel prófétái által, kik prófétáltak azokban a napokban esztendőkön át, hogy téged ő [8†] reájok hozlak?

¹⁸És lészen azon a napon, a mely napon Góg eljő Izráel földje ellen, ezt mondja az Úr Isten, felszáll haragom orromban.

¹⁹És féltő szerelmemben, búsulásom tüzében szólok: Bizony azon a napon nagy földindulás lesz Izráel földjén.

²⁰És megremegnek előttem a tenger halai [9†] és az ég madarai és a mező vadai és a földön csúszó-mászó mindenféle állatok és minden ember a föld színén; és leszakadnak a hegyek, [10†] és leesnek a meredek kősziklák, és minden fal a földre hull.

²¹És előhívom ellene minden hegyem felől a fegyvert, ezt mondja az Úr Isten; egyiknek fegyvere a másik ellen [11†] lészen.

²²És törvénykezem vele döghalállal és vérrel; és ömlő záporesőt, [12†] jégeső köveit, tüzet és kénkövet, mint esőt bocsátok reá és seregére s a sok népre, a mely vele lesz.

²³És nagynak s szentnek mutatom, és megjelentem [13†] magamat a pogányok sokasága előtt, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr!