Ezékiel próféta könyve 47:1-23 KARB1908 - Bible AI

¹És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz [1†] jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre.

²És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól.

³Mikor kiméne az a férfiú [2†] napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala.

⁴És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala.

⁵És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható.

⁶És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a [3†] folyó partján.

⁷És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felől.

⁸És mondá nékem: Ez a víz [4†] a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz.

⁹És lészen, hogy minden élő állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.

¹⁰És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel.

¹¹Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek.

¹²És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle [5†] ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelyből [6†] foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.

¹³És monda az Úr Isten: Ez a határ, a mely szerint örökségül osszátok el magatok közt a földet Izráel tizenkét törzsöke szerint, [7†] Józsefnek két örökséget.

¹⁴És vegyétek azt örökségül mindnyájan egyenlően, mivelhogy fölemeltem kezemet, [8†] hogy atyáitoknak adom azt, tehát essék néktek az a föld örökségül.

¹⁵És ez legyen a föld határa, észak felé a nagy-tengertől, Hetlónon [9†] át Sedádnak menve:

¹⁶Hamát, [10†] Berótha, Szibraim, mely Damaskus határa és Hamát határa közt van, a középső Hásér, mely Havrán határán van.

¹⁷Így legyen a határ a tengertől Haczar-Énónig Damaskus határán és azontúl északra, és Hamát [11†] határán: ez az északi oldal.

¹⁸És a keleti oldalon: Havrán és Damaskus és Gileád között és Izráel földje között a Jordán legyen; ama határtól a keleti tengerig mérjétek: ez a keleti oldal.

¹⁹És a déli oldalon dél felé: Támártól a versengések vizéig Kádesben, azután a folyó felé a nagy-tengerig: ez a déli oldal dél felé.

²⁰És a nyugoti oldal: a nagy-tenger, ama határtól fogva addig, a hol egyenesen Hamátba menni: ez a nyugoti oldal.

²¹És oszszátok el ezt a földet magatok közt Izráel nemzetségei szerint.

²²És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok őket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között.

²³És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az ő örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.