Ezékiel próféta könyve 5:1-17 KARB1908 - Bible AI

¹És te, embernek fia, végy magadnak éles kardot, borbélyok beretvájául vedd azt magadnak, és vond el azt a te fejeden és szakálladon, és végy magadnak mérő serpenyőket, és oszd el szőrüket.

²Harmadrészét tűzben égesd meg a város közepette, midőn betelnek a megszállásnak napjai; azután vedd a harmadrészét, vagdald apróra a karddal a város körül, és harmadrészét szórd oda a szélnek, és én kardot [1†] vonszok utánok.

³És végy ki innét szám szerint keveset, és kösd be azokat ruhád csücskébe;

⁴És ezekből ismét végy ki, és vesd azokat a tűz közepébe és égesd meg a tűzben; ebből megyen tűz Izráel egész házára.

⁵Így szól az Úr Isten: Ez Jeruzsálem, a pogányok közibe [2†] helyheztettem őt, és körülte a tartományokat.

⁶De pártos volt törvényeim [3†] iránt, gonoszabbul, mint a pogányok, és rendeléseim iránt inkább, mint a tartományok, a melyek körülte vannak, mert törvényeimet megútálták, és rendeléseimben nem jártak.

⁷Azért így szól az Úr Isten: A miért ti pártosabbak valátok, [4†] mint a pogányok, a kik körültetek vannak, rendeléseimben nem jártatok és törvényeimet nem cselekedtétek, sőt csak a pogányok törvényei szerint is, a kik körültetek vannak, nem cselekedtetek:

⁸Ezokért így szól az Úr Isten: Ímé én is ellened leszek, és teszek közötted ítéletet a pogányok szeme láttára;

⁹És cselekszem rajtad azt, mit soha nem cselekedtem és minéműt nem cselekszem többé, — minden te útálatosságidért.

¹⁰Azért az apák egyék [5†] meg fiaikat te közötted, és a fiak egyék meg apáikat, és cselekszem rajtad ítéletet, és szétszórom minden maradékodat a szél minden irányában.

¹¹Ezért, élek én! szól az Úr Isten, bizonyára, mivelhogy szenthelyemet megfertéztetted minden undokságaiddal és minden útálatosságaiddal, azért én is elfordítom rólad irgalom nélkül szememet, s [6†] én sem könyörülök rajtad.

¹²Harmadrészed döghalállal [7†] hal meg és éhség miatt pusztul el közötted, és harmadrészed fegyver miatt hull el körülötted, és harmadrészedet szétszórom a szél minden irányában, és kardot vonszok utánok.

¹³És teljessé lesz haragom s nyugtatom rajtok búsulásomat s vígasztalást veszek; és megértik, [8†] hogy én, az Úr szóltam buzgó szerelmemben, mikor betöltöm búsulásomat rajtok.

¹⁴És teszlek pusztasággá és gyalázattá a pogányok között, a kik körülted vannak, minden melletted elmenő szeme láttára.

¹⁵És leszel gyalázat [9†] és csúfság, példa és eliszonyodás a pogányoknak, a kik körülted vannak, mikor ítéletet tartok fölötted haraggal és búsulással és búsult feddésekkel, én, az Úr mondottam;

¹⁶Mikor bocsátom az éhség gonosz nyilait rájok, hogy pusztítsanak, a melyeket a ti pusztítástokra fogok bocsátani; és éhséget halmozok fölétek, és eltöröm köztetek a kenyér botját.

¹⁷És bocsátok reátok éhséget és gonosz vadállatokat, [10†] hogy gyermektelenné tegyenek, és döghalál és vérontás megy át rajtad, és fegyvert hozok reád, én, az Úr mondottam.