Ezékiel próféta könyve 7:1-27 KARB1908 - Bible AI

¹És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

²És te, embernek fia, így szól az Úr Isten Izráel földjének: Vége! eljött a vég a föld négy szárnyára!

³Immár itt a vég rajtad; s bocsátom haragomat reád, és megítéllek útaid szerint, és vetem reád minden útálatosságodat.

⁴És nem kedvez az én szemem néked, sem meg nem szánlak; hanem a te útaidat vetem reád, [1†] és útálatosságaid közötted lesznek és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

⁵Így szól az Úr Isten: Ímé veszedelem, egyetlen veszedelem; ímé eljött.

⁶Vég jött, eljött a vég, fölserkent ellened, ímé eljött!

⁷Eljött a végzet reád, földnek lakosa! eljött az idő, közel a nap, rémülés és nem víg éneklés a hegyeken.

⁸Most rövid időn [2†] kiöntöm búsulásomat reád, és teljessé teszem haragomat rajtad, és megítéllek útaid szerint, és rád vetem minden útálatosságodat.

⁹És nem kedvez az én szemem, sem meg nem szánlak; [3†] útaid szerint fizetek tenéked, és a te útálatosságaid közötted lesznek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki ver.

¹⁰Ímé a nap, ímé eljött, kisarjadt a végzet, kivirágzott a vessző, kivirult a kevélység.

¹¹Az erőszakosság a gonoszság veszszejévé nőtt fel, nincs semmi meg belőlök, sem sokaságukból, sem tömegökből, s nincs egy jaj is miattok!

¹²Eljött az idő, elközelgett a nap; a vevő ne örüljön, az eladó ne szomorkodjék, mert harag jön minden sokaságára.

¹³Mert az eladó eladott jószágához nem térhet vissza többé, még ha élve az élők közt maradna is, mert a jövendölés az ő egész sokasága ellen vissza nem tér, és vétke miatt senki sem lehet hosszú életű.

¹⁴Kürtöljetek a kürttel és készítsetek el mindent; ám nincsen, a ki harczra menjen, mert haragom minden ő sokasága ellen.

¹⁵A fegyver kivül, a döghalál és éhség belül; a ki a mezőn van, fegyver miatt hal meg, és a ki a városban, azt éhség és döghalál emészti meg.

¹⁶És menekülnek menekültjeik, és lesznek a hegyeken, mint a völgyek galambjai: mindnyájan nyögvén, kiki vétke miatt.

¹⁷Minden kéz elerőtlenül, és minden térd elolvad, mint a víz.

¹⁸Felövezkednek zsákkal, [4†] és befedi őket rettegés, és minden orczán szégyen, és mindnyájok fején kopaszság.

¹⁹Ezüstjöket az utczákra vetik, [5†] és aranyuk szenny lesz előttök; ezüstjök s aranyuk meg nem szabadíthatja őket az Úr búsulásának napján; lelköket azzal jól nem lakatják, s hasokat meg nem tölthetik; mert csábítójok volt az a vétekre.

²⁰És a belőle készült drága ékességeket [6†] kevélykedésre használják, és útálatosságuk képeit, undokságaikat abból csinálták, azért tettem előttök azt szenynyé;

²¹És adom azt az idegenek kezébe zsákmányul, és a föld hitetleninek prédául, hadd fertéztessék meg.

²²És elfordítom tőlük arczomat, hadd fertéztessék meg szent helyemet; s betörjenek belé a rontók [7†] és megfertéztessék.

²³Készítsd a lánczot; [8†] mert a föld tele van véres ítélettel, [9†] és a város tele van erőszakossággal.

²⁴És elhozom a pogányok leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat; s véget vetek a hatalmasok kevélységének, s fertézett lesz templomuk.

²⁵Rettegés jött el, s keresnek békét és nincs.

²⁶Egy romlás a másikra jő, és egy hír után más támad, s kérnek [10†] látást a prófétától, ám törvény nem lesz a papnál, sem tanács a véneknél.

²⁷A király szomorkodik, [11†] a fejedelem irtózatba öltözik; s a föld népének kezei megdermednek. Útjok szerint cselekszem velök, ítéletök szerint ítélem meg őket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr.