1Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.
2Most is többítik bűneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az ő ezüstjökből, bálványokat az ő eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz!
3Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, a mely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és
4Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől fogva.
5Én ismertelek téged
6A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének
7De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán;
8Rájok rohanok, mint a kölykétől megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott őket, mint egy nőstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét őket!
9Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem törekedtél, a te segítőd ellen.
10Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felől ezt mondád: Adj nékem királyt
11Adtam néked királyt
12Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az ő bűne!
13A szülőasszony kínjai lepik meg őt; oktalan fiú ő, mert a kellő időben nem jő ki anyjának méhéből.
14Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?!
15Mert bár a testvérek közt ő a legvirágzóbb: feljő a keleti szél,