1Ne örvendezz Izráel oly vígan, mint a pogányok; mert paráználkodással elszakadtál a te Istenedtől, és szeretted a bűnbért
2Szérű és sajtó nem tartja el őket; hiányozni
3Nem maradnak az Úr földén, hanem Égyiptomba tér vissza
4Nem áldoznak az Úrnak borral; és nem lesznek kedvesek előtte. Áldozataik olyanok lesznek, mint a gyásztornak kenyere; mindnyájan, a kik abból esznek, megfertéztetnek, mert kenyerök csak étvágyuknak szolgál; nem jut be az Úr házába.
5Mit cselekesztek majd az ünnepnek napján, az Úr ünnepnapján?
6Mert ímé elbujdosnak a pusztulás miatt; Égyiptom gyűjti be, Móf temeti el őket.
7Elérkeztek a számadásnak napjai; elérkeztek a megtorlásnak napjai; megtudja majd Izráel! Bolond a próféta, őrült a léleknek embere a te vétked sokasága miatt és mert akkora a gyűlölség.
8Efraim szétnéz az én Istenem mellett.
9Mélyen elfajultak, mint Gibea napjaiban;
10Mint szőlőfürtöket a pusztában, úgy találtam Izráelt; mint a fügefa első termésének zsengéjét, úgy néztem a ti atyáitokat;
11Efraim! Elszáll dicsőségök,
12Mert még ha felnevelnék is fiaikat, mégis gyermektelenekké teszem őket; sőt még nékik is jaj, ha elfordulok tőlök.
13Efraim, a mint néztem, mint Tírus van plántálva a mezőben;
14Adj nékik oh Uram! Mit adj? Adj nékik meddő méhet és kiszáradt emlőket.
15Minden gonoszságuk
16Meg van verve Efraim, gyökerök elszáradt! Nem teremnek
17Elveti őket az én Istenem, mert nem hallgattak reá, és bujdosókká lesznek a pogányok