1Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! [1†] A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte [2†] meg Őt.
2Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, [3†] és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van.
3És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind [4†] megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta.
4Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.
5És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, [5†] hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen [6†] bűn.
6A ki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; [7†] a ki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt.
7Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, [8†] igaz az, a miként Ő is igaz:
8A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; [9†] mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.
9Senki sem cselekszik bűnt, [10†] a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; [11†] és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.
10Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, [12†] és az sem, a ki nem szereti az ő atyjafiát.
11Mert ez az üzenet, a melyet kezdettől fogva [13†] hallottatok, hogy szeressük [14†] egymást;
12Nem úgy, mint [15†] Kain, aki a gonosztól [16†] vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig [17†] igazak.
13Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl [18†] titeket a világ!
14Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. A ki nem szereti [19†] az ő atyjafiát, a halálban marad.
15A ki gyűlöli az ő atyjafiát, [20†] mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, a mi megmaradhatna ő benne.
16Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta [21†] érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.
17A kinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, [22†] hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete?
18Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.
19És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket.
20Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.
21Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;
22És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk [23†] az ő parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek előtte.
23Ez pedig az ő parancsolata, hogy higyjünk [24†] az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, [25†] a mint megparancsolta nékünk.
24És a ki az ő parancsolatait megtartja, az Ő benne marad [26†] és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, a melyet nékünk adott. [27†]