János apostolnak közönséges első levele 4:1-21 KARB1908 - Bible AI

¹Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem [1†] próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.

²Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van;

³És valamely [2†] lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.

⁴Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, a ki bennetek van, mint az, a ki e világban van.

⁵Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, [3†] és a világ hallgat rájok.

⁶Mi az Istentől vagyunk: a ki ismeri az Istent, hallgat reánk, [4†] a ki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét.

⁷Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.

⁸A ki nem szeret, [5†] nem ismerte meg az Istent; mert az Isten [6†] szeretet.

⁹Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát [7†] elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.

¹⁰Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a [8†] mi bűneinkért.

¹¹Szeretteim, ha így [9†] szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.

¹²Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük [10†] egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete [11†] teljessé lett bennünk:

¹³Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; [12†] mert a maga Lelkéből adott minékünk.

¹⁴És mi láttuk [13†] és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül.

¹⁵A ki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és [14†] ő is az Istenben.

¹⁶És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; [15†]és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.

¹⁷Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk [16†] van az ítélet napjához, mert a mint ő [17†] van, úgy vagyunk mi is e világban.

¹⁸A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.

¹⁹Mi szeressük őt; mert ő [18†] előbb szeretett minket!

²⁰Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug [19†] az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti [20†] az Istent, a kit nem lát?

²¹Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy a ki szereti az Istent, [21†] szeresse a maga atyjafiát is.