1A presbiter a kiválasztott asszonynak és az ő gyermekeinek, a kiket én igazán szeretek, és nem csak én, hanem mindenki, a ki megismerte az igazságot.
2Az igazságért, a mely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké:
3Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel.
4Felettébb örültem, hogy olyanokat
5És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék néked, hanem, a melyet kezdettől fogva vettünk,
6És ez a szeretet,
7Mert sok hitető jött e világra, a kik nem vallják a Jézust
8Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, a mit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk.
9A ki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. A ki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé.
10Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt
11Mert a ki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.
12Sok írni valóm
13Köszöntenek téged a te kiválasztott nőtestvérednek gyermekei. Ámen.