János apostolnak mennyei jelenésekről való könyve 1:1-20 KARB1908 - Bible AI

¹Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök [1†] hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak,

²A ki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, a mit látott.

³Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, [2†] és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert [3†] az idő közel van.

⁴János a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, a ki van, [4†] a ki vala és a ki eljövendő; és a hét lélektől, a [5†] mely az ő királyiszéke előtt van,

⁵És a Jézus Krisztustól, a ki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, a ki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által,

⁶És tett minket királyokká és papokká [6†] az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen.

⁷Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja [7†] őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt [8†] e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

⁸Én vagyok az Alfa [9†] és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható.

⁹Én János, a ki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, a mely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus [10†] bizonyságtételéért.

¹⁰Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy [11†] trombitáét,

¹¹A mely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa [12†] és az Omega, az Első és Utolsó; és: A mit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában.

¹²Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót;

¹³És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig [13†] érő ruhába öltözve, és [14†] mellénél aranyövvel körülövezve.

¹⁴Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei [15†] olyanok, mint a tűzláng;

¹⁵És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek [16†] zúgása.

¹⁶Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő [17†] vala ki; és az ő orczája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében.

¹⁷Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté [18†] az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és [19†] az Utolsó,

¹⁸És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek [20†] örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.

¹⁹Írd meg, a miket láttál és a mik vannak és a mik ezek után lesznek:

²⁰A hét csillag titkát, a melyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, [21†] és a mely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet.