János apostolnak mennyei jelenésekről való könyve 11:1-19 KARB1908 - Bible AI

¹És adának nékem vesszőhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, a kik abban imádkoznak.

²De a tornáczot, a mely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét [1†] hónapig.

³És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer [2†] kétszáz hatvan napig.

⁴Ezek az a két [3†] olajfa, és a két gyertyatartó, a melyek a földnek Istene előtt állanak.

⁵És ha valaki akar nékik ártani, tűz [4†] származik az ő szájokból, a mely megöli az ő ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni.

⁶Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az ő prófétálásuknak idejében eső [5†] ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré változtassák, [6†] és megverjék a földet akármi csapással, valamennyiszer akarják.

⁷És mikor elvégezik az ő bizonyságtételöket, a mélységből feljövő [7†] fenevad hadakozik [8†] ellenök, és legyőzi őket, és megöli őket.

⁸És az ő holttesteik feküsznek ama nagy [9†] városnak utczáin, a mely lélek szerint Sodomának és Égyiptomnak hivatik, a hol a mi Urunk is megfeszíttetett.

⁹És a népek és ágazatok, és nyelvek és nemzetek közül valók látják azoknak holttestét három és fél nap, és azoknak holttestét nem engedik sírba tenni.

¹⁰És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtok, és ajándékokat küldenek egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek lakosait.

¹¹De három és fél nap mulva életnek lelke adaték Istentől ő beléjök, és lábaikra állának; és nagy félelem esék azokra, a kik őket nézik vala.

¹²És hallának nagy szózatot az égből, a mely ezt mondja vala nékik: Jőjjetek fel ide. És felmenének az égbe felhőben; és láták őket az ő ellenségeik.

¹³És lőn abban az órában nagy földindulás, és a városnak [10†] tizedrésze elesék; és megöleték a földindulásban hétezer ember neve; és a többiek megrémülének, és a menny Istenének adának dicsőséget.

¹⁴A második [11†] jaj elmúlt; ímé a harmadik jaj hamar eljő.

¹⁵A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki örökkön [12†] örökké uralkodik.

¹⁶És a huszonnégy Vén, a ki [13†] az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esék az ő orczájára és imádá az Istent,

¹⁷Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és a ki valál és a ki eljövendő vagy; mert a te nagy [14†] hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted.

¹⁸És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, [15†] és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj [16†] a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják.

¹⁹És megnyilatkozék [17†] az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő szövetségének [18†] ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégeső.