János apostolnak mennyei jelenésekről való könyve 12:1-18 KARB1908 - Bible AI

¹És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona;

²A ki terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik vala a szűlésben. [1†]

³Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona; [2†]

⁴És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a [3†] földre veté azokat; és álla az a sárkány a szűlő asszony [4†] elé, hogy mikor szűl, annak fiát megegye.

⁵És szűle fiú-magzatot, a ki [5†] vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez.

⁶Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezer [6†] kétszáz hatvan napig.

⁷És lőn az égben viaskodás: Mihály és [7†] az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai;

⁸De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben.

⁹És vetteték a nagy sárkány, [8†] ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.

¹⁰És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség [9†] és az erő, és a mi Istenünknek országa, és [10†] az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.

¹¹És ők legyőzték [11†] azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig.

¹²Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj [12†] a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.

¹³Mikor azért látta a sárkány, [13†] hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, [14†] a ki a fiút szűlte.

¹⁴De adaték az asszonynak [15†] két nagy sasszárny, hogy a kígyó [16†] elől elrepüljön a pusztába az [17†] ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és [18†] az időnek feléig.

¹⁵És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa.

¹⁶De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az ő szájából bocsátott.

¹⁷Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele; [19†]

¹⁸És álla a tengernek fövenyére.