1És hallék nagy szózatot a templomból, a mely mondja vala a hét [1†] angyalnak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.
2Elméne azért az első, és kitölté az ő poharát a földre; és támada gonosz és ártalmas fekély [2†] azokon az embereken, a kiken vala a fenevad bélyege, és a kik imádják vala annak képét. [3†]
3A másik angyal is kitölté az ő poharát a tengerbe; és olyanná lőn, mint a halott vére; és minden élő állat meghala a tengerben.
4A harmadik angyal is kitölté az ő poharát a folyóvizekbe és a vizek forrásaiba; és lőn [4†] vér.
5És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala: Igaz vagy Uram, a ki vagy és [5†] a ki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted;
6Mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nékik inni; mert méltók arra.
7És hallám, hogy más az [6†] oltárról ezt mondja vala: Jól van Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a [7†] te ítéleteid.
8A negyedik angyal is kitölté az ő poharát a napra; és adaték annak, hogy az embereket tikkaszsza tűzzel.
9És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, a kinek [8†] hatalma vala e csapásokon; és nem térének [9†] meg, hogy neki dicsőséget adjanak.
10Az ötödik angyal is kitölté az ő poharát a fenevad [10†] királyiszékére; és lőn az ő országa setét; és rágják vala az ő nyelvöket a kín miatt,
11És káromlák [11†] a menny Istenét az ő kínjaik és fekélyeik miatt; és meg nem térének [12†] az ő cselekedeteikből.
12A hatodik angyal is kitölté az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufrátesre; és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék.
13És láték a sárkány [13†] szájából és a fenevad [14†] szájából és a hamis próféta szájából [15†] három tisztátalan lelket kijőni, a békákhoz hasonlókat;
14Mert ördögi lelkek azok, a kik jeleket tesznek; a kik elmennek [16†] a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék [17†] azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.
15(Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, a [18†] ki vigyáz és őrzi az ő [19†] ruháit, hogy mezítelenen [20†] ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.)
16Egybegyűjték azért őket a helyre, a melyet zsidóul Armageddonnak neveznek.
17A hetedik angyal is kitölté az ő poharát a levegőégre; és nagy szózat jöve ki a mennyei [21†] templomból a királyiszéktől, a mely ezt mondja vala: Meglett! [22†]
18És lőnek [23†] zendülések és mennydörgések és villámlások; és lőn nagy földindulás, a milyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy.
19És a nagy [24†] város három részre szakada, és a pogányok városai elesének; és a nagy Babilon [25†] megemlítteték az [26†] Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja [27†] borának poharából.
20És minden sziget elmúlék, és hegyek [28†] nem találtatának többé.
21És nagy jégeső, mint egy-egy tálentom, szálla az égből az emberekre; és káromlák [29†] az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy.