1És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, a kinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől.
2És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, [1†] leomlott [2†] a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, [3†] minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé.
3Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, [4†] és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.
4És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki [5†] belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:
5Mert az ő bűnei [6†] az égig hatottak, és megemlékezett az [7†] Isten az ő gonoszságairól.
6Fizessetek [8†] úgy néki, a mint ő fizetett néktek, és kétszerrel kettőztessétek meg néki az ő cselekedetei szerint; a mely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki.
7A mennyire dicsőítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyászszal fizessetek néki; mert ezt mondja az ő szívében: Úgy [9†] ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok.
8Ennekokáért egy [10†] nap jőnek ő reá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel [11†] égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, a ki megbünteti őt.
9És siratják őt, és jajgatnak ő rajta a föld királyai, a kik vele [12†] paráználkodtak és dobzódtak, mikor az ő égésének füstjét látják,
10Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj! jaj! te nagy város, [13†] Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted!
11A föld kalmárai [14†] is siratják és jajgatják őt, mert az ő árúikat immár senki nem veszi;
12Arany és ezüst, és drágakő és gyöngy, és gyolcs és bíbor, és selyem és skárlátczikkeket; és minden thinfát és minden elefántcsontedényt, és drágafából és rézből és vasból és márványkőből csinált minden edényt;
13És fahajat és illatszereket, és kenetet és tömjént, és bort és olajat, és zsemlyelisztet és gabonát, és barmokat és juhokat, és lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit.
14És a gyümölcs, a mit a te lelked kívánt, eltávozott tőled, és minden a mi ínyes és pompás, eltávozott tőled, és többé azokat meg nem találod.
15Ezeknek árosai, a kik meggazdagodtak ő tőle, távol állanak az ő kínjától való félelem miatt, sírván és jajgatván,
16És ezt mondván: Jaj! jaj! a nagy város, a mely öltözött [15†] gyolcsba és bíborba és skarlátba, és megékesíttetett aranynyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában annyi gazdagság!
17És minden hajósmester és a hajókon levők mind, a sokaság és az evezők, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának.
18És kiáltának, látván az ő égésének füstjét, [16†] és ezt mondják vala: Mi hasonló e nagy városhoz?
19És port hányván [17†] az ő fejökre, kiáltának sírván és jajgatván, és ezt mondván: Jaj! jaj! az a nagy város, a melyben meggazdagodott mindenki, a kinek hajói voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztult egy órában!
20Örülj [18†] ő rajta menny, és ti szent apostolok és próféták; mert az Isten büntette meg őt érettetek való büntetéssel.
21És egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ felvőn és a tengerbe veté, ezt mondván: Ilyen módon nagy [19†] sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik.
22És hárfásoknak [20†] és muzsikásoknak, és síposoknak és trombitásoknak szava te benned többé nem hallatik; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik többé te benned; és malomnak zúgása sem hallatik többé te benned;
23És szövétneknek világossága többé te benned nem fénylik; és vőlegénynek és [21†] menyasszonynak szava sem hallatik többé te benned; mert a te kalmáraid [22†] valának a földnek fejedelmei; mert a te bűvöléseidtől eltévelyedtek mind a népek.
24És abban prófétáknak és szenteknek [23†] vére találtatott, és mindeneknek, a kik megölettek a földön.