1És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és [1†] a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!
2Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, [2†] és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta [3†] az ő szolgáinak vérét annak kezén.
3És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy [4†] örökkön örökké.
4És leborula a huszonnégy Vén [5†] és a négy lelkes állat, [6†] és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja!
5És a királyiszéktől szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok!
6És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik [7†] az Úr, a mi Istenünk, a mindenható.
7Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát,
8És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a [8†] fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.
9És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány [9†] menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.
10És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd [10†], ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele [11†] van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.
11És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, [12†] és a ki azon ül vala, hivatik vala [13†] Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
12És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; [14†] és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga.
13És vérrel hintett [15†] ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének [16†] neveztetik.
14És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és [17†] tiszta gyolcsba öltözve.
15És az ő szájából éles kard [18†] jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat [19†] legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének [20†] borsajtóját.
16És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és [21†] uraknak Ura.
17És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek közepette: Jőjjetek el, [22†] és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára;
18Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtok űlőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.
19És látám, hogy a fenevad [23†] és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, a ki a lovon ül vala és az ő serege ellen.
20És megfogaték a fenevad, [24†] és ő vele együtt a hamis próféta, [25†] a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba [26†] vettetének:
21A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával, [27†] a mely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind [28†] megelégedének azoknak húsával.