1És láték egy angyalt leszállani a mennyből, a kinél vala a mélységnek
2És megfogá a sárkányt, azt
3És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy
4És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel;
5A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.
6Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második
7És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az
8És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a
9És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat.
10És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába,
11És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.
12És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek
13És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik
14A pokol pedig és a
15És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.