János apostolnak mennyei jelenésekről való könyve 21:1-27 KARB1908 - Bible AI

¹Ezután láték új eget [1†] és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.

²És én János látám a szent várost, az új [2†] Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára [3†] felékesített menyasszony.

³És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora [4†] az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.

⁴És az Isten eltöröl [5†] minden könyet az ő szemeikről; és a halál [6†] nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom [7†] nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.

⁵És monda az, a ki a királyiszéken ül [8†] vala: Ímé mindent újjá [9†] teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.

⁶És monda nékem: Meglett. [10†] Én vagyok az Alfa [11†] és az Omega, a kezdet és [12†] a vég. Én a szomjazónak adok az élet [13†] vizének forrásából ingyen.

⁷A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.

⁸A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, [14†] és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második [15†] halál.

⁹És jöve hozzám egy a hét [16†] angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a [17†] Bárány feleségét.

¹⁰És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent [18†] Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.

¹¹Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;

¹²És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai [19†] tizenkét törzsének nevei:

¹³Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.

¹⁴És a város kőfalának tizenkét alapja vala, [20†] és azokon a Bárány tizenkét apostolának [21†] nevei.

¹⁵A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany [22†] vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.

¹⁶És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.

¹⁷És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.

¹⁸És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.

¹⁹És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;

²⁰Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.

²¹A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.

²²És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.

²³És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy [23†] világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.

²⁴És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában [24†] járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.

²⁵És annak kapui [25†] be nem záratnak nappal ( [26†] éjszaka ugyanis ott nem lesz);

²⁶És a pogányok [27†] dicsőségét és tisztességét abba viszik.

²⁷És nem megy abba be semmi tisztátalan, [28†] sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az [29†] élet könyvébe, a mely a Bárányé.