János apostolnak mennyei jelenésekről való könyve 6:1-17 KARB1908 - Bible AI

¹És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jőjj és lásd.

²És látám, és ímé egy fehér ló, [1†] és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.

³És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a [2†] második lelkes állat ezt mondá: Jőjj és lásd.

⁴És előjőve egy másik, veres ló, és [3†] a ki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard.

⁵És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jőjj és lásd. Látám azért, és ímé egy [4†] fekete ló; és annak, a ki azon üle, egy mérleg vala kezében.

⁶És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, a mely ezt mondja vala: A búzának mérczéje egy dénár, és az árpának három mérczéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.

⁷És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallám a negyedik [5†] lelkes állat szavát, a mely ezt mondja vala: Jőjj és lásd.

⁸És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és a ki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel [6†] és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által.

⁹És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, [7†] a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, [8†] a melyet kaptak.

¹⁰És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem [9†] állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?

¹¹Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek. [10†]

¹²Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és ímé nagy földindulás lőn, és a nap [11†] feketévé lőn mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér;

¹³És az ég [12†] csillagai a földre hullának, miképen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza.

¹⁴És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy [13†] és sziget helyéből elmozdíttaték.

¹⁵És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a [14†] barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba;

¹⁶És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek [15†] mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától:

¹⁷Mert eljött az ő haragjának [16†] ama nagy napja; és ki állhat meg?