Jóel próféta könyve 3:1-21 KARB1908 - Bible AI

¹Mert ímé, azokon a napokon és abban az időben, a mikor meghozom Júda és Jeruzsálem fogságát:

²Egybegyűjtöm akkor mind a pogányokat, [1†] és levezetem őket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velök, az én népemért és örökségemért, az Izráelért, a melyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen;

³Népemre pedig sorsot vetettek; a fiút szajháért adták oda, a leányt pedig borért cserélték el, hogy ihassanak.

⁴Sőt néktek is mi közötök velem, Tírus, Sidon és Filiszteának egész környéke?! Vajjon bosszút állani jöttök-é reám? Ha bosszút akarnátok rajtam [2†] állani, nagy hirtelen fejetekre fordítom vissza bosszútokat!

⁵Mivelhogy elraboltátok ezüstömet és aranyomat, és legszebb kincsemet templomaitokba vittétek;

⁶És a Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok a Jávánok fiainak, [3†] hogy messze vessétek őket határaiktól:

⁷Ímé, kiindítom [4†] őket a helyből, a hova eladtátok őket, és fejetekre fordítom vissza bosszútokat.

⁸És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják őket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert ezt végezte az Úr.

⁹Hirdessétek ezt a pogányok között; készüljetek harczra; indítsátok fel a hősöket. Járuljanak elé, jőjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak!

¹⁰Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg is: Hős vagyok!

¹¹Siessetek és jőjjetek el ti népek mindenfelől, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Uram a te hőseidet!

¹²Serkenjenek fel és jőjjenek fel a népek a Josafát völgyébe; mert ott ülök törvényt, hogy megítéljek minden népeket.

¹³Ereszszétek néki a sarlót, [5†] mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az ő gonoszságuk!

¹⁴Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében!

¹⁵A nap és hold [6†] elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket;

¹⁶Az Úr pedig megharsan a Sionról [7†] és megzendül Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének oltalma és az Izráel fiainak erőssége!

¹⁷És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, [8†] a ki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lészen Jeruzsálem, [9†] és idegenek nem vonulnak át többé rajta.

¹⁸És majd azon a napon [10†] a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bő vízzel ömledez, és forrás fakad [11†] az Úrnak házából, és megöntözi a Sittimnek völgyét.

¹⁹Égyiptom pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen sivataggá; a Júda fiain való erőszakosságért, mert ártatlan vért ontottak [12†] azoknak földén.

²⁰De a Júda örökké [13†] megmarad; Jeruzsálem is nemzetségről nemzetségre.

²¹És kitisztítom [14†] vérökből, a melyből még ki nem tisztítottam, és a Sion lesz az Úr lakóhelye!