Jónás próféta könyve 2:1-11 KARB1908 - Bible AI

¹Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. [1†] És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.

²És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.

³És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.

⁴Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid [2†] és habjaid mind átmentek rajtam!

⁵És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!

⁶Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.

⁷A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!

⁸Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.

⁹A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;

¹⁰De én [3†] hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.

¹¹És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.