Júdás apostolnak közönséges levele 1:1-25 KARB1908 - Bible AI

¹Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig [1†] atyafia, az elhívottaknak a kik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak:

²Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen.

³Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a [2†] hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.

⁴Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.

⁵Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, a mikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek, elvesztette. [3†]

⁶És az [4†] angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.

⁷Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén. [5†]

⁸Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet [6†] megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják.

⁹Pedig [7†] Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván [8†] Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon [9†] meg téged az Úr!

¹⁰Ezek pedig azokat káromolják, a miket [10†] nem tudnak; a miket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak.

¹¹Jaj nékik! mert a [11†] Kain útján indultak el, és [12†] a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és [13†] a Kóré ellenkezésével vesztek el.

¹²Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magokat hízlalják; víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek; elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák;

¹³Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre. [14†]

¹⁴Ezekről is prófétált [15†] pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével,

¹⁵Hogy [16†] ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, a kik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, a melyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, a melyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene.

¹⁶Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a magok kívánságai szerint járók; szájok kevélységet szól, haszonlesésből személyimádók.

¹⁷Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, a melyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak.

¹⁸Mert azt mondták néktek, hogy az [17†] utolsó időben lesznek csúfolódók, a kik az ő istentelen kívánságai szerint járnak.

¹⁹Ezek azok, a kik különszakadnak, érzékiek, kikben nincsen Szent Lélek.

²⁰Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által,

²¹Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre.

²²És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket.

²³Másokat pedig [18†] rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és útálva még a [19†] ruhát is, a melyet a test beszennyezett.

²⁴Annak pedig, a ki titeket a bűntől megőrízhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel, [20†]

²⁵Az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mind örökké. Ámen. [21†]