Jakab apostolnak közönséges levele 1:1-27 KARB1908 - Bible AI

¹Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan [1†] levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.

²Teljes örömnek [2†] tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,

³Tudván, hogy a ti [3†] hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.

⁴A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.

⁵Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, [4†] kérje [5†] Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.

⁶De kérje [6†] hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.

⁷Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;

⁸A [7†] kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.

⁹Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával; [8†]

¹⁰A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a [9†] fűnek virága.

¹¹Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és [10†] annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a [11†] gazdag is az ő útaiban.

¹²Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek. [12†]

¹³Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.

¹⁴Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.

¹⁵Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. [13†]

¹⁶Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!

¹⁷Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a [14†] kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

¹⁸Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk. [15†]

¹⁹Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a [16†] szólásra, késedelmes a haragra.

²⁰Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. [17†]

²¹Elvetvén [18†] azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely [19†] megtarthatja a ti lelkeiteket.

²²Az ígének pedig megtartói legyetek és ne [20†] csak hallgatói, megcsalván magatokat.

²³Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:

²⁴Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.

²⁵De a ki belenéz a szabadság [21†] tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az [22†] boldog lesz az ő cselekedetében.

²⁶Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, [23†] sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.

²⁷Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.