1Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen.
2Mert mindnyájan sokképen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.
3Ímé a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testöket igazgatjuk.
4Ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, a hová a kormányos szándéka akarja.
5Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt!
6A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy
7Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelidíttetett az emberi természet által:
8De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az,
9Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel
10Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!
11Vajjon a forrás ugyan abból a nyílásból csörgedeztet-é édest és keserűt?
12Avagy atyámfiai,
13Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az
14Ha pedig keserű irígység és czivódás van a
15Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és
16Mert a hol irígység és czivakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.
17A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.
18Az