Jeremiás próféta könyve 1:1-19 KARB1908 - Bible AI

¹Jeremiásnak, Hilkiás fiának beszédei, a ki az Anatótban, Benjámin földén lakó papok közül vala;

²A kihez szóla az Úr [1†] Jósiásnak, az Ammon fiának, Júda királyának napjaiban, az ő uralkodásának tizenharmadik esztendejében;

³Továbbá Jójakimnak, a Jósiás fiának, Júda [2†] királyának [3†] napjaiban, Sedékiásnak, a Jósiás fiának, Júda királyának egészen tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, a mi az ötödik hónapban vala;

⁴Szóla pedig az Úr nékem, mondván:

⁵Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.

⁶És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok [4†] beszélni; hiszen ifjú vagyok én!

⁷Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, [5†] a mit parancsolok néked.

⁸Ne félj tőlök, mert én veled [6†] vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.

⁹És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté [7†] számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!

¹⁰Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, [8†] irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!

¹¹Szóla továbbá nékem az Úr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondék: Mandulavesszőt látok én.

¹²És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.

¹³És másodszor is szóla hozzám az Úr, mondván: Mit látsz te? És felelék: Forró fazekat látok én, és pedig a szája észak felől van.

¹⁴És monda nékem az Úr: Észak felől támad a veszedelem e földnek minden lakosára.

¹⁵Mert ímé, előhívom én az északi országok minden [9†] nemzetségét, mondja az Úr, és eljőnek, és kiki felállítja az ő királyi székét Jeruzsálem kapui előtt, és köröskörül minden kerítése ellen, és Júdának minden városa ellen.

¹⁶És kimondom ítéleteimet felettök az ő mindenféle gonoszságukért, minthogy elszakadtak tőlem, és idegen isteneknek [10†] áldoztak, és tulajdon kezeik munkáit imádták.

¹⁷Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nékik mindazt, a mit én parancsolok néked; meg ne riadj tőlök, különben én riasztalak el téged előlök!

¹⁸Mert ímé én erősített [11†] várossá, vasoszloppá és érczbástyává teszlek ma téged mind ez egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen.

¹⁹Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg [12†] téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged.