1Halljátok meg a szót, a mit az Úr szól néktek, Izráel háza!
2Ezt mondja az Úr: A [1†] pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!
3Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő [2†] fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal.
4Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és pőrölyökkel megerősítik, hogy le ne essék.
5Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem [3†] beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!
6Nincs hozzád [4†] hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a te hatalmadért!
7Ki ne félne tőled, [5†] nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló!
8Mind egyig [6†] balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az.
9Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; [7†] öltözetök kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány.
10De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló [8†] király; az ő haragja előtt reszket [9†] a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ő felindulását.
11(Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!)
12Ő [10†] teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcseségével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével.
13Szavára [11†] víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből.
14Minden [12†] ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban lélek.
15Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésök [13†] idején!
16Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség [14†] alkotója ő, és Izráel az ő örökségének pálczája; Seregek Ura az ő neve!
17Gyűjtsd össze a földről a te árúidat, a ki erősített városban lakozol!
18Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom őket, hogy megtaláljanak.
19Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom mégis: Bizony ilyen [15†] az én vereségem, és szenvedem azt!
20Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem és oda vannak ők; nincs többé, a ki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat!
21Mert oktalanok [16†] voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott.
22A hír hangja ímé megjött, és nagy zúgás kél észak [17†] földe felől, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok [18†] tanyájává.
23Tudom Uram, hogy az embernek nincs [19†] hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!
24Fenyíts meg [20†] engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!
25Öntsd ki haragodat [21†] ama nemzetekre, a melyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették őt, és elemésztették őt, és lakóhelyét elpusztították!