Jeremiás próféta könyve 13:1-27 KARB1908 - Bible AI

¹Ezt mondá az Úr nékem: Menj el, és vásárolj magadnak lenövet, és illeszd azt a derekadra, de vízbe ne vidd be azt!

²És megvásároltam az övet, a mint az Úr rendelte vala, és derekamra illesztém.

³És másodszor szól vala az Úr hozzám, mondván:

⁴Vedd az övet, a melyet vásároltál, a mely a derekadon van, és kelj fel, és menj az Eufrateshez, és rejtsd el azt ott a kőszikla hasadékában.

⁵És elmenék, és elrejtém azt az Eufratesnél, a mint megparancsolta nékem az Úr.

⁶Sok nap mulva pedig újra monda nékem az Úr: Kelj fel, menj az Eufrateshez, és vedd el onnan az övet, a mely felől parancsoltam, hogy ott rejtsd el.

⁷És elmenék az Eufrateshez, és kiásám, és kivevém arról a helyről az övet, a hová elrejtettem azt, és ímé, az öv rothadt vala, egészen hasznavehetetlen.

⁸És szóla az Úr nékem, mondván:

⁹Ezt mondja az Úr: Így rothasztom meg a Júda kevélységét, és a nagy Jeruzsálem kevélységét.

¹⁰Ez a gonosz [1†] nép, a mely nem akar hallgatni [2†] az én beszédeimre, a mely a maga szívének hamisságában jár, és jár idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljon, és azokat imádja: olyanná lesz majd, mint ez az öv, a mely egészen hasznavehetetlen.

¹¹Mert a miként derekára kapcsolja a férfi az övet; akként kapcsoltam magamhoz [3†] Izráelnek egész házát és Júdának egész házát, azt mondja az Úr, hogy legyenek az én népemmé, az én nevemre, dicséretemre és tisztességemre, de nem engedelmeskedtek.

¹²Ilyen szókkal szólj azért nékik: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Minden tömlőt meg kell tölteni borral! És azt mondják néked: Avagy nem tudjuk-é jól, hogy minden tömlőt borral kell megtölteni?

¹³Te pedig azt mondd nékik: Ezt mondja az Úr: Ímé betöltöm e földnek minden lakosát, és a királyokat, a kik Dávid trónján ülnek, és a papokat, a prófétákat, és Jeruzsálemnek minden lakosát részegséggel;

¹⁴És összeütöm őket, egyiket a másikhoz, az atyákat és a fiakat együtt, azt mondja az Úr; nem kegyelmezek meg, és nem kedvezek, és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem őket!

¹⁵Hallgassatok és figyelmezzetek; ne fuvalkodjatok fel, mert az Úr szólott!

¹⁶Dicsőítsétek [4†] az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt setétséget szerezne, és mielőtt megütnétek lábaitokat a setét hegyekben; mert [5†] világosságot vártok, és halál árnyékává változtatja azt, és sűrű homálylyá fordítja!

¹⁷Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni [6†] fog az én lelkem a rejtekhelyeken a ti kevélységtek miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könyeket hullat, mert az Úr népe fogságba [7†] vitetik.

¹⁸Mondd meg a királynak és a királynéasszonynak: Alázzátok meg magatokat, és üljetek veszteg, mert leesik fejetekről [8†] a ti dicsőségtek koronája!

¹⁹A dél felől való városok bezároltatnak, és nem lesz, a ki megnyissa azokat; fogságra vitetik Júda egészen, fogságra vitetik [9†] mindenestül!

²⁰Emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek azokat, a kik északról jőnek! Hol van a nyáj, a mely néked adatott, a te dicsőségednek juhnyája?

²¹Mit mondasz, hogy ha megfenyít téged? Hiszen te oktattad őket magad ellen, fejedelmekké tetted fejeden! A fájdalmak nem környékeznek-é még téged, mint a szülőasszonyt?

²²És ha azt mondod a te szívedben: Miért következnének ezek reám? A te hamisságod sokaságáért takartatik fel a te ruhád, és lesznek mezítelenekké [10†] a te sarkaid.

²³Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párducz az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt.

²⁴Azért szétszórom őket, a mint hányja-veti a [11†] pozdorját a pusztának szele.

²⁵Ez a te sorsod, a te kimért részed én tőlem, ezt mondja az Úr, a ki elfelejtkeztél én rólam, és hittél a [12†] hazugságnak.

²⁶Azért én is arczodra borítom fel a te ruhádat, hogy látható legyen a te gyalázatod!

²⁷A te paráznaságaidat és [13†] nyihogásaidat, bujálkodásodnak undokságát: a [14†] halmokon, a mezőn láttam a te útálatosságaidat. Jaj [15†] néked Jeruzsálem! Nem [16†] leszel tiszta ezután se? Meddig még?