Jeremiás próféta könyve 14:1-22 KARB1908 - Bible AI

¹Az Úrnak szava, a mit Jeremiásnak szólott a szárazság felől:

²Gyászol Júda, és kapui roskadoznak; szomorkodnak a földön, és Jeruzsálem kiáltása felszáll.

³Fejedelmeik is kiküldik gyermekeiket vízért: elmennek a kútakig, nem találnak [1†] vizet; visszatérnek üres edényekkel; szégyenkeznek és pironkodnak, és [2†] befedik fejöket.

⁴A föld miatt, a mely retteg, mert nem esett eső a földön, szégyenkeznek a szántóvetők, és befedik fejöket.

⁵Még a szarvas-üsző is megellik a mezőn, és ott hagyja fiát, mert nincsen fű.

⁶A vadszamarak pedig a sziklához állanak, levegő után kapkodnak, mint a tengeri szörnyek, szemeik eltikkadnak, mert nincs fű.

⁷Ha bűneink ellenünk tanúskodnak: cselekedjél Uram a te [3†] nevedért, mert temérdek [4†] a mi törvényszegésünk; vétkeztünk ellened!

⁸Izráel reménysége, megszabadítója a [5†] nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény és mint valami utas, a ki éjjeli szállásra tér be?

⁹Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, a ki nem tud segíteni? Hiszen te [6†] közöttünk vagy, Uram, és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el minket!

¹⁰Ezt mondja az Úr e népnek: Úgy szerettek ide-oda [7†] futkározni, lábaikat meg nem tartóztatták! Azért az Úr nem kedvelte őket. Most megemlékezik az [8†] ő bűnökről, és vétkeikért megfenyíti őket.

¹¹És mondá nékem az Úr: Ne [9†] könyörögj e népért, az ő javára.

¹²Mikor bőjtölnek, én meg [10†] nem hallgatom kiáltozásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhséggel és döghalállal irtom ki őket.

¹³És mondék: Ah, Uram Isten! Hiszen a próféták mondják vala nékik: Fegyvert nem láttok, [11†] éhség sem lesz rajtatok, sőt állandó békességet adok néktek ezen a helyen.

¹⁴És monda az Úr nékem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem [12†] őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velök; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek néktek.

¹⁵Azért ezt mondja az Úr a próféták felől, a kik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták!

¹⁶A nép pedig, a melynek ők prófétálnak, ott hever [13†] majd Jeruzsálem utczáin az éhség és a fegyver miatt, és nem lesz, a ki eltemesse őket, őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; így zúdítom rájok gonoszságukat!

¹⁷Azért e szavakat mondjad nékik: Szemeim könyeket hullatnak [14†] éjjel és nappal, és nem szünnek meg; mert nagy rontással rontatott meg a szűz, az én népemnek leánya, igen fájdalmas vereséggel.

¹⁸Ha kimegyek a mezőre, hát ímé fegyver által levágottak; ha bemegyek a városba, hát ímé éhség miatt elepedtek vannak ott! Bizony próféta is, pap is olyan földre költöznek, a melyet nem ismernek!

¹⁹Egészen elvetetted-é Júdát, avagy a Siont útálja-é lelked? miért [15†] vertél úgy meg, hogy semmi orvosságunk se legyen? Békességet [16†] vártunk, de nincs semmi jó; és gyógyulásnak idejét, de ímé, itt van a rettegés!

²⁰Ismerjük Uram a mi gonoszságainkat, atyáink [17†] bűnét; bizony vétkeztünk ellened!

²¹Ne vesd meg a te [18†] nevedért; ne gyalázd meg a te dicsőségednek [19†] székét! Emlékezzél; ne rontsd meg a te velünk való [20†] szövetségedet!

²²Vannak-é a pogányok bálványai között, a kik esőt adhatnak? És ad-é záporokat az ég? Avagy nem te vagy-é a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-é bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!