Jeremiás próféta könyve 15:1-21 KARB1908 - Bible AI

¹És monda az Úr nékem: Ha Mózes [1†] és [2†] Sámuel állanának is előttem, nem hajolna lelkem e [3†] néphez; küldd ki az orczám elől, hadd menjenek!

²Ha pedig ezt mondják néked: Hová menjünk? ezt mondjad nékik: Így szól az Úr: A ki [4†] halálra való, halálra; a ki fegyverre való, fegyverre; a ki éhségre való, éhségre, és a ki fogságra való, fogságra.

³Mert négyfélével támadok reájok, ezt mondja az Úr: Fegyverrel, [5†] hogy gyilkoljon, kutyákkal, hogy tépjenek, az ég madaraival és a mezei vadakkal, hogy egyenek és pusztítsanak.

⁴Bújdosókká teszem őket e földnek minden országában Manasséért, Ezékiásnak, [6†] Júda királyának fiáért, azok miatt, a miket ő Jeruzsálemben cselekedett.

⁵Mert ki könyörül meg rajtad Jeruzsálem, és ki vígasztal meg téged, és ki mozdul meg, hogy kérdezze: jól vagy-é?

⁶Te elhagytál engem, azt mondja az Úr, másfelé [7†] jártál; azért kinyújtom kezemet ellened, és elvesztelek téged; belefáradtam a [8†] szánakozásba!

⁷Elszórom őket [9†] szórólapáttal e földnek kapuiban; gyermektelenné teszem, elvesztem az én népemet; nem tértek vissza útaikról.

⁸Özvegyei számosabbak lesznek a tenger fövenyénél; pusztítót viszek reájok, az ifjúság anyjára délben; bocsátok reája nagy hirtelen észvesztést és rettentéseket.

⁹Elsenyved, a ki hét fiút szűl; kileheli lelkét; lehanyatlik az ő napja, mikor még nappal volna; megszégyenül és pironkodik; a maradékaikat pedig fegyverre vetem az ő ellenségeik előtt, azt mondja az Úr!

¹⁰Jaj nékem, anyám, mert versengés férfiává és az egész föld ellen perlekedő férfiúvá szültél engemet! Nem adtam kölcsönt és nékem sem adtak kölcsönt: mégis mindnyájan szidalmaznak engem!

¹¹Monda az Úr: Avagy nem jóra tartalak-é meg téged? Avagy nem azt teszem-é, hogy ellenséged [10†] a baj idején és nyomorúság idején kérni fog téged?

¹²Vajjon eltöri-é a vas az északi vasat és rezet?

¹³Vagyonodat és kincseidet rablónak adom, nem pénzért, [11†] hanem a te mindenféle vétkedért, minden határodban.

¹⁴És elvitetlek ellenségeiddel olyan földre, a melyet nem ismersz, mert haragomnak tüze [12†] felgerjedt, lángra gyúlt ellenetek!

¹⁵Te tudod, Uram! Emlékezzél meg rólam [13†] és tekints reám, és állj bosszút értem üldözőimen; a te haragodnak halogatásaival ne ejts el engem; tudd meg, hogy éretted szenvedek gyalázatot!

¹⁶Ha szavaidat hallattad, én élveztem [14†] azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene!

¹⁷Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében, és nem ujjongtam velök; a te hatalmad miatt egyedül ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem.

¹⁸Miért lett szünetlenné az én fájdalmam, és halálossá, gyógyíthatatlanná az én sebem? Olyanná lettél nékem, mint a bizonytalan [15†] vizű, csalóka patak!

¹⁹Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, előttem állasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek meg te hozzád, de te ne térj ő hozzájok!

²⁰És e nép ellen erős [16†] érczbástyává teszlek téged, és viaskodnak ellened, de nem győzhetnek meg téged, mert én veled vagyok, hogy megvédjelek és megszabadítsalak téged, azt mondja az Úr!

²¹És megszabadítlak téged a gonoszok kezeiből, és kimentelek téged a hatalmaskodók [17†] markából.