Jeremiás próféta könyve 16:1-21 KARB1908 - Bible AI

¹Majd szóla az Úr nékem, mondván:

²Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek néked fiaid és leányaid ezen a helyen!

³Mert ezt mondja az Úr a fiak felől és leányok felől, a kik ezen a helyen születnek, és anyjaik felől, a kik szülik őket, és atyjaik felől, a kik nemzették őket e földön:

⁴Keserves halállal [1†] halnak meg, nem sirattatnak el és el sem temettetnek; ganéjjá lesznek a föld színén, s fegyver és éhség miatt pusztulnak el, és az ő holttestök az ég madarainak és a mezei vadaknak lesznek eledelül.

⁵Mert ezt mondja az Úr: Ne menj be gyászoló házba, se sírni ne menj, se ne vígasztald őket; mert megvontam e néptől az én békességemet, azt mondja az Úr: az [2†] irgalmasságot és kegyelmet.

⁶És meghalnak nagyok és kicsinyek e földön; el sem temetik, meg sem siratják őket, sem össze nem [3†] metélik magokat, sem hajokat ki nem tépik ő érettök.

⁷Kenyeret sem törnek nékik a gyászoláskor, hogy vígasztalják őket a meghaltért; a vígasztalás poharával sem itatják őket az ő atyjokért és anyjokért.

⁸A lakodalmas házba se menj be, hogy leülj velök enni és inni.

⁹Mert azt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene: Ímé, én megszüntetem e helyen, a ti szemeitek előtt, a ti napjaitokban a vigasságnak [4†] szavát és az örömnek szavát, a vőlegénynek szavát és a menyasszonynak szavát.

¹⁰És hogyha tudtára adod e népnek mind e határozatokat, és ezt mondják néked: Miért határozta [5†] az Úr ellenünk mindezt a nagy gonoszt; és micsoda a mi bűnünk és micsoda a mi vétkünk, a melylyel vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen?

¹¹Akkor ezt mondd nékik: Azért, mert elhagytak engem a ti atyáitok, azt mondja az Úr, és idegen istenek után jártak, és azoknak szolgáltak és azokat imádták, engem pedig elhagytak, és az én törvényemet meg nem tartották.

¹²És ti [6†] gonoszabbul cselekedtetek, mint atyáitok; mert ímé, ti mindnyájan a ti gonosz szívetek hamisságát követitek, nem hallgatva reám.

¹³Azért kivetlek [7†] titeket e földből arra a földre, a melyet sem ti nem ismertek, sem a ti atyáitok, és ott szolgáltok majd idegen isteneknek nappal és éjjel; mivelhogy nem könyörülök rajtatok.

¹⁴Azért ímé, eljőnek a napok, ezt mondja az Úr, a mikor nem mondják többé; Él az Úr, a ki felhozta Izráel fiait Égyiptom földéről;

¹⁵Hanem ezt: Él az Úr, a ki felhozta Izráel fiait [8†] északnak földéről és mindama földekről, a melyekbe elszórta őket! Mert visszaviszem őket az [9†] ő földjükre, a melyet az ő atyáiknak adtam.

¹⁶Ímé én sok halász után küldök, ezt mondja az Úr, hogy halászszák ki őket; azután pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is.

¹⁷Mert szemmel tartom [10†] minden útjokat; nem rejtőzhettek el orczám elől, és nincsen elfedve az ő bűnök szemeim elől.

¹⁸Előbb azonban megfizetek nékik az ő bűneikért és vétkeikért kétszeresen, mert megszentségtelenítették az én földemet az ő [11†] útálatosságaiknak holttestével, és betöltötték az én örökségemet az ő fertelmességeikkel.

¹⁹Oh Uram, én erősségem, én bástyám és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jőnek majd a nemzetek a föld határairól, és ezt mondják: Bizony hamis isteneket bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó.

²⁰Csinálhat-é az ember magának isteneket? Hiszen azok nem istenek!

²¹Azért ímé, megismertetem velök ez úttal, megismertetem velök az én kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy az Úr az én nevem.