Jeremiás próféta könyve 18:1-23 KARB1908 - Bible AI

¹Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:

²Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet!

³Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon.

⁴És elromla az edény, a melyet ő készít vala és a mely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.

⁵És szóla az Úr nékem, mondván:

⁶Vajjon nem cselekedtem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas [1†] kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza!

⁷Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem:

⁸De megtér az a nép az ő gonoszságából, a mely ellen szólottam: [2†] én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam.

⁹És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem;

¹⁰De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom [3†] a jót, a melylyel vele jót tenni akartam.

¹¹Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, kiki [4†] a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket!

¹²Ők pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekesszük.

¹³Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: kicsoda hallott vala ilyeneket? Igen útálatosan cselekedett Izráel leánya!

¹⁴Elhagyja-é a mezőség szikláját a Libanon hava? Vajjon kiszáríthatók-é a felfakadó, csörgedező, hullámzó vizek?

¹⁵Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították őket az ő útaikról, az ősrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak;

¹⁶Hogy pusztasággá [5†] tegyem földjüket, örökös csúfsággá, hogy a ki átmegy rajta, elálmélkodjék és fejét csóválja.

¹⁷Mint keleti szél szórom szét őket az ellenség előtt, [6†] háttal és nem arczczal nézek reájok az ő pusztulásuk napján.

¹⁸Ők pedig mondák: Jertek és tervezzünk [7†] terveket Jeremiás ellen, mert nem vész el a törvény a paptól, sem a tanács a [8†] bölcstől, sem az ige a prófétától! Jertek el és verjük meg őt nyelvvel, és ne hallgassunk egy szavára sem!

¹⁹Figyelmezz reám Uram, és az én pereseimnek szavát is halld meg!

²⁰Hát roszszal [9†] fizetnek-é a jóért, hogy ők vermet ásnak nékem? Emlékezzél! Előtted álltam, hogy javokra beszéljek, hogy elfordítsam rólok haragodat.

²¹Azért juttasd fiaikat éhségre és hányd őket fegyver hegyére, hogy legyenek az ő asszonyaik magtalanokká és özvegyekké; férjeik pedig legyenek halál martalékává, ifjaikat fegyver verje le a harczon.

²²Kiáltás hallattassék házaikból, mikor sereggel törsz reájok hirtelen, mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem, és tőrt vetettek lábaimnak.

²³Te pedig Uram, tudod minden ellenem való gyilkos [10†] szándékukat; ne kegyelmezz meg bűneik miatt, és ne töröld ki vétkeiket orczád elől, hanem veszni valók legyenek előtted; a te haragod idején bánj el velök!