Jeremiás próféta könyve 20:1-18 KARB1908 - Bible AI

¹És hallá Passúr a pap, az Immár fia (ő pedig fejedelem vala az Úr házában), Jeremiást, a mint e szókat prófétálja vala:

²És megcsapdosá Passúr Jeremiást a prófétát, és beveté őt [1†] a tömlöczbe, a mely a Benjámin felső kapujában vala, az Úr háza mellett.

³És lőn másnap, hogy kivevé Passúr Jeremiást a tömlöczből, és monda néki Jeremiás: Nem Passúrnak nevezett téged az Úr, hanem Mágor Missábibnak;

⁴Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én félelembe ejtelek téged és minden barátodat, és elhullanak az ő ellenségeik fegyvere által a szemeid láttára; az egész Júdát pedig [2†] odaadom a babiloni király kezébe, és elviszi őket Babilonba, és fegyverrel vágja le őket:

⁵És odaadom e városnak minden vagyonát és minden keresményét, és minden drágaságát, és Júda királyainak minden kincsét odaadom az ő ellenségeik kezébe, és elrabolják, elhurczolják és Babilonba viszik azokat.

⁶Te pedig Passúr és a te házadnak minden lakosa, rabságba mentek, és Babilonba jutsz és ott halsz meg és ott temettetel el, te és minden barátod, a kiknek hamisan prófétáltál.

⁷Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet;

⁸Mert a hányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és [3†] csúfságomra lett nékem.

⁹Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.

¹⁰Mert hallom sokak rágalmazását, a mindenfelől való [4†] fenyegetést: Jelentsétek fel és ezt mi is feljelentjük: mindazok is, a kik barátaim, az én tántorodásomra figyelmeznek, mondván: Talán megbotlik és megfoghatjuk őt, és bosszút állhatunk rajta;

¹¹De az Úr velem van, mint hatalmas hős, [5†] azért elesnek az én kergetőim és nem bírnak velem, igen megszégyenülnek, mert nem okosan cselekesznek: örökkévaló [6†] gyalázat lesz rajtok és felejthetetlen.

¹²Azért, oh Seregeknek Ura, a ki megpróbálod az igazat, látod [7†] a veséket és a szíveket, hadd lássam a te büntetésedet ő rajtok: mert néked jelentettem meg az én ügyemet!

¹³Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert a szegénynek lelkét megszabadítja a gonoszok kezéből.

¹⁴Átkozott az a nap, [8†] a melyen születtem; az a nap, a melyen anyám szűlt engem, ne legyen áldott!

¹⁵Átkozott ember az, a ki örömhírt vitt az én atyámnak, mondván: Fiúmagzatod született néked, igen megörvendeztetvén őt.

¹⁶És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, a melyeket elvesztett az Úr [9†] és meg nem bánta; és halljon reggel kiáltozást, és harczi riadót délben.

¹⁷Hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében, hogy az én anyám nékem koporsóm lett volna, és méhe soha sem szűlt volna!

¹⁸Miért is jöttem ki az én anyámnak méhéből, hogy nyomorúságot lássak és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végződjenek?