Jeremiás próféta könyve 31:1-40 KARB1908 - Bible AI

¹Az időben, monda az Úr, Izráel minden nemzetségének Istene leszek, és ők az én népemmé lesznek.

²Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a fegyvertől megmenekedett nép, az Isten ő előtte menvén, hogy megnyugtassa őt, az Izráelt.

³Messzünnen is megjelent nékem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.

⁴Újra felépítlek téged, és felépülsz, oh Izráel leánya. Újra felékesíted magadat, dobokkal és vígadók seregében jösz ki.

⁵Még szőlőket [1†] plántálsz Samariának hegyein; a kik plántálják a plántákat, élnek is azok gyümölcsével.

⁶Mert lészen egy nap, mikor a pásztorok kiáltnak az Efraim hegyén: Keljetek fel, és menjünk fel Sionba az Úrhoz, a mi Istenünkhöz.

⁷Mert ezt mondja az Úr: Énekeljetek Jákóbnak vígassággal, és ujjongjatok a nemzetek fejének. Hirdessétek dicséretét, és mondjátok: Tartsd meg Uram a te népedet, az Izráel maradékát.

⁸Ímé, én elhozom [2†] őket észak földéből, és összegyűjtöm őket a földnek széleiről, közöttök lesz vak, sánta, viselős és gyermek-szűlő is lesz velök, mint nagy sereg jőnek ide vissza.

⁹Siralommal [3†] jőnek és imádkozva hozom őket, vezetem őket a vizek folyásai mellett egyenes úton, hol el nem esnek, mert atyja leszek az Izráelnek, és az Efraim [4†] nékem elsőszülöttem.

¹⁰Halljátok meg az Úrnak szavát, ti pogányok, és hirdessétek a messzevaló szigeteknek, és ezt mondjátok: A ki elszórta az Izráelt, az gyűjti őt össze, és megőrzi, mint a pásztor a maga nyáját.

¹¹Mert megváltotta az Úr Jákóbot, és kimentette a nálánál erősebbnek kezéből.

¹²És eljőnek és énekelnek a Sion ormán, és futnak az Úrnak javaihoz, búza, bor, olaj, juhok és barmok nyája felé, és az ő lelkök olyan lesz, mint a [5†] megöntözött kert, és nem bánkódnak többé.

¹³Akkor vígadoz a szűz a seregben, és az ifjak és a vének együttesen, és az ő siralmokat örömre fordítom, és megvígasztalom és felvidámítom őket az ő bánatukból.

¹⁴És a papok lelkét megelégítem kövérséggel, és az én népem eltelik javaimmal, azt mondja az Úr.

¹⁵Ezt mondja az Úr: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel [6†] siratta az ő fiait, nem akart megvígasztaltatni az ő fiai felől, mert nincsenek.

¹⁶Ezt mondja az Úr: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemeidet a könyhullatástól, mert meglesz a te cselekedetednek jutalma, azt mondja az Úr, hiszen az ellenség földéből [7†] térnek vissza.

¹⁷Jövendődnek is jó reménysége lészen, azt mondja az Úr, mert fiaid visszajőnek az ő határaikra.

¹⁸Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts [8†] meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem.

¹⁹Mert azután, [9†] hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát.

²⁰Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? [10†] Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem ő róla, azért az én belső részeim megindultak ő rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr!

²¹Rendelj magadnak útjelzőket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, a melyen mentél, jőjj vissza Izráelnek leánya, jőjj vissza ide a te városodba!

²²Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új rendet [11†] teremt e földön. Asszony [12†] környékezi a férfit.

²³Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Újra e szókat mondják majd a Júda földén és az ő városaiban, mikor visszahozom az ő foglyaikat: Áldjon meg téged az Úr, oh igazságnak háza, oh szent hegy!

²⁴És ott lakoznak majd Júda és minden ő városa, a szántóvetők és baromtartók együttesen.

²⁵Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhező lelket megelégítek.

²⁶Ezért vagyok ébren és vigyázok, és az én álmom édes nékem.

²⁷Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.

²⁸És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr!

²⁹Ama napokban [13†] nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.

³⁰Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.

³¹Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget [14†] kötök az Izráel házával és a Júda házával.

³²Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom [15†] földéből, de a kik megrontották [16†] az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.

³³Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és [17†] Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.

³⁴És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan [18†] megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom [19†] az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.

³⁵Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a [20†] tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:

³⁶Ha eltünnek e [21†] törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.

³⁷Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!

³⁸Ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és felépíttetik a város az Úrnak a Hanániel tornyától fogva a szeglet kapujáig.

³⁹És kijjebb megy még a mérőkötél azzal átellenben a Garéb hegyéig, és lefordul Góhat felé.

⁴⁰És a holttesteknek [22†] és a hamunak egész völgye, és az egész mező a Kidron patakáig, a lovak kapujának szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz, nem rontatik el, sem el nem pusztíttatik soha örökké.