Jeremiás próféta könyve 4:1-31 KARB1908 - Bible AI

¹Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr, hozzám térj vissza, és ha eltávolítod a te útálatosságaidat előlem és nem ingadozol;

²És így esküszöl: Él az Úr! hűségben, egyenességben és igazságban: akkor ő benne áldják majd magokat a nemzetek, és benne dicsekesznek.

³Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új [1†] ugart, és ne vessetek tövisek közé!

⁴Metéljétek magatokat [2†] körül az Úrnak, és távolítsátok el [3†] szívetek előbőreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyúladjon az én haragom, mint a tűz, és [4†] olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt.

⁵Adjátok hírül Júdában, és hallassátok Jeruzsálemben és mondjátok, és kürtöljétek az országban; kiáltsátok teljes erővel, és mondjátok: Gyűljetek össze és menjünk be az erősített városokba!

⁶Emeljetek zászlót a Sion felé; fussatok, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak [5†] felől és nagy romlást!

⁷Felkelt az oroszlán az ő tanyájából, és a népek pusztítója elindult; kijött helyéből, hogy elpusztítsa a te földedet; városaid lerontatnak, lakatlanokká lesznek.

⁸Öltözzetek azért [6†] gyászba, sírjatok és jajgassatok, mert az Úr haragjának tüze nem távozott el rólunk!

⁹Azon a napon pedig, ezt mondja az Úr, elvész a király bátorsága és a főemberek bátorsága, és a papok elálmélkodnak, és a próféták [7†] elcsodálkoznak.

¹⁰Én pedig ezt mondom: Oh Uram Isten! Bizony igen megcsaltad ezt a népet, és Jeruzsálemet, ezt mondván: Békességtek lesz! holott a szablya lelkünkig hatott.

¹¹Abban az időben azt mondják e népnek és Jeruzsálemnek: Száraztó szél jő a magas helyekről a pusztában, az én népem leányának útján; nem szóráshoz és nem tisztításhoz való!

¹²Erős szél jő onnan reám is; azért hát ítéletet mondok ellenök.

¹³Ímé! úgy jő fel, mint a felleg, és szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a saskeselyűknél. Jaj nékünk, mert elvesztünk!

¹⁴Jeruzsálem, tisztítsd meg [8†] szívedet a gonoszságtól, hogy megtartassál! Meddig maradnak még te benned a te bűnös gondolataid?

¹⁵Mert hírmondó szava hangzik Dán felől, és Efraim hegyéről vészhirdető.

¹⁶Mondjátok meg a nemzeteknek; nosza, hirdessétek Jeruzsálem ellen: Őrizők jönnek messze földről, és kiáltoznak Júda városai ellen.

¹⁷Mint a mezőnek őrizői, úgy lesznek ellene köröskörül, mert daczoskodott velem! mondja az Úr.

¹⁸A te magad viselete és a te cselekedeteid szerezték ezeket néked; ez a gonoszságod bizony keserű, bizony egész a szívedig hatott!

¹⁹Oh én belsőm, [9†] oh én belsőm! Aléldozom, oh én szívemnek rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt szavát, a harczi riadót!

²⁰Vészre vészt jelentenek; bizony elpusztul az egész föld, nagy hamarsággal elpusztulnak az én sátraim, kárpitjaim egy pillantás alatt!

²¹Meddig látok még hadi zászlót, és hallom a kürt szavát?

²²Bizony [10†] bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!

²³Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága!

²⁴Nézek a hegyekre is, ímé [11†] reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak!

²⁵Nézek és ímé egy ember [12†] sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek.

²⁶Nézek, és ímé a bő termő föld pusztává lőn; és minden városa összeomlott az Úr előtt, az ő haragjának tüze előtt!

²⁷Bizony ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az [13†] egész ország, de nem vetem [14†] végét!

²⁸Azért gyászol [15†] a föld, és homályosodik el oda fenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom és el nem térek attól.

²⁹A lovasoknak és a kézíveseknek kiáltozása elől elfut minden város, elrejtőznek a sűrűségekbe, és felmásznak a sziklákra: minden város elhagyottá lett, és egyetlen ember sem lakik azokban.

³⁰És te, elpusztult, mit cselekszel akkor? Ha bíborba öltözöl, ha arany kösöntyűkkel ékesíted magadat, és ha festékkel [16†] mázolod is ki szemeidet: hiába szépítgeted magadat! Megvetnek téged [17†] a szeretőid, életedre törnek.

³¹Mert mintha vajudó asszony szavát hallanám, mintha az először szűlőnek sikoltozását: olyan Sion leányának hangja; nyög, csapkodja kezeit: [18†] Jaj nékem! mert roskadozik lelkem a gyilkosok előtt.