Jeremiás próféta könyve 48:1-47 KARB1908 - Bible AI

¹Moáb [1†] felől ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Jaj Nébónak, mert elpusztíttatott; megszégyenült, bevétetett Kirjátaim, Misgáb megszégyenült és elrémült.

²Nincs már dicsősége Moábnak Hesbonban, gonoszt gondoltak ő ellene, mondván: Jertek el és veszessük el őt, ne legyen nemzetség! Madmen te is elnémulsz, fegyver jár nyomodban!

³Nagy kiáltás hallatszik Horonáimból: pusztulás és nagy romlás!

⁴Elnyomorodott Moáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak.

⁵Mert a Luhit hágóján [2†] siralmat siralom ér, mert Horonáim lejtőin az ellenség hallatja vészkiáltását.

⁶Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek mint a [3†] hangafa a pusztában!

⁷Mivelhogy a te bizodalmad marháidban és kincseidben volt, te is bevétetel, és Kámós fogságra megy papjaival, fejedelmeivel együtt.

⁸És rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekedik meg, és elvész a völgy, és feldúlatik a síkság, a mint megmondta az Úr.

⁹Adjatok szárnyat Moábnak, hogy repülvén elrepülhessen, mert az ő városai elpusztulnak, és senki sem lakik azokban.

¹⁰Átkozott, a ki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, a ki fegyverét kiméli a vértől!

¹¹Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva, és pihent az ő [4†] seprejében, és edényből-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az ő szaga.

¹²De ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és rablókat bocsátok reá, a kik megrabolják őt, és megüresítsék edényeit, palaczkjait pedig összetörjék.

¹³És megszégyenül Moáb Kámós miatt, [5†] a mint megszégyenült Izráel háza Béthel [6†] miatt, a melyben bizodalma volt.

¹⁴Mimódon mondjátok: Hősök vagyunk és vitéz férfiak a harczra?

¹⁵Elpusztul Moáb, városai fellobbannak, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura!

¹⁶Közel van Moáb veszedelme, ihol jő és igen siet az ő veszedelme!

¹⁷Bánkódjatok miatta mindnyájan, a kik körülte vagytok, és mindnyájan, a kik ismeritek az ő nevét; mondjátok: Hogy eltört az erős vessző, a dicső pálcza!

¹⁸Szállj le a dicsőségből és ülj szomjan Dibonnak megmaradt leánya, mert a Moáb pusztítója feljött ellened, elrontja a te erősségeidet.

¹⁹Állj meg az úton, és nézz ide-oda Aroér lakosa, kérdezd meg a futót és a menekülőt, és ezt mondd: Mi történt?

²⁰Megszégyenült Moáb, mert megtört. Ordítsatok [7†] és kiáltsatok! Hirdessétek Arnonban, hogy elpusztíttatott Moáb!

²¹Mert rájött az ítélet a sík földre; Hólonra, Jására és Mefátra.

²²És Dibonra, Nébóra és Beth-Diblátaimra.

²³És Kirjáthaimra, Beth-Gámulra és Beth-Meonra.

²⁴És Kirjátra, [8†] Boczrára és Moáb földének minden messze és közel való városaira.

²⁵Letöretett a Moáb szarva, és karja levágatott, azt mondja az Úr.

²⁶Részegítsétek le őt, mert hősködött az Úr ellen, és heverjen Moáb az ő okádásában, és legyen csúfság ő is.

²⁷Vajjon nem csúfod volt-é [9†] néked az Izráel? Avagy a lopók között találtatott, hogy mikor szólottál felőle, kevélyen hánytad magadat?

²⁸Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklákban, Moáb lakosai, és legyetek mint a galamb, a mely az odu száján belől rak fészket.

²⁹Hallottuk a Moáb [10†] kevélységét: igen kevély; az ő felfuvalkodását és kevélységét, kérkedését, és az ő szívének elbizakodottságát.

³⁰Én ismerem, azt mondja az Úr, az ő szertelenkedését, és az ő fecsegése nem igaz, és nem igaz a cselekedete sem.

³¹Azért jajgatok Moábon, és az egész Moábért kiáltok, a [11†] Kir-Heres férfiaiért nyög az én lelkem.

³²Jobban siratlak téged, mint siratták Jaézert, a ki Sibmának szőlője! A te hajtásaid túlhatoltak a tengeren, a Jaézer tengeréig értek; a te nyári gyümölcseidre és a te szüretedre pusztító rontott.

³³És eltünik az öröm és vígasság Kármelből és a Moáb földéről, és a kádakból kifogyasztom a bort, nem sajtolnak örömzajjal; az éneklő nem énekel.

³⁴Hesbon kiáltása miatt Elealéig és Jáhásig felhat az ő szavok; [12†] Soártól fogva Horonáimig és Eglath-Selisájjáig, mert a Nimrim vize is elapad.

³⁵És kifogyasztom Moábból, [13†] azt mondja az Úr, a ki a magaslaton áldozik és füstöt gerjeszt az ő isteneinek.

³⁶Ezért zokog a szívem Moábért, mint a síp, [14†] és zokog szívem a Kir-Héres férfiaiért, mint a síp, mivelhogy a kincsek elvesztek, a miket gyűjtött.

³⁷Mert minden fő [15†] kopasz, és minden szakál elnyiratott, minden kézen metélések, és minden derékon gyászruha.

³⁸Moábnak minden házpadján és utczáján mindenütt siralom, mert összetörtem Moábot, mint az [16†] edényt, mely semmirekellő, azt mondja az Úr.

³⁹Jajgatnak, ezt mondván: Hogy összezúzatott! Hogy fordult háttal Moáb, megszégyenülve! És csúffá lett Moáb, és rettentésére mindazoknak, a kik körülte vannak.

⁴⁰Mert ezt mondja az Úr: Ímé, mint a saskeselyű repül reá, és kiterjeszti Moábra szárnyait.

⁴¹Bevétettek a városok, és az erősségek elfoglaltattak, és a Moáb vitézeinek szíve olyan volt e napon, mint a vajudó asszonynak szíve.

⁴²És Moáb elpusztul, úgy hogy nem lesz nép többé, mert az Úr ellen felemelkedett.

⁴³Félelem, [17†] verem és tőr jő te ellened, Moáb lakosa, azt mondja az Úr.

⁴⁴A ki elfut a félelem elől, a verembe esik, és a ki kijő a veremből, a tőrben fogatik meg, mert rábocsátom Moábra az ő megfenyítésének esztendejét, azt mondja az Úr.

⁴⁵A Hesbon árnyékában állanak meg a hatalom elől futók; de [18†] tűz jő ki Hesbonból és láng Szihonnak közepéből, és elemészti Moábnak üstökét és a háborgó fiaknak koponyáját.

⁴⁶Jaj néked Moáb! Elveszett Kámósnak [19†] népe, mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid is fogságra.

⁴⁷De visszahozom Moábot a fogságból sok idő mulva, azt mondja az Úr. Eddig van Moáb ítélete.