Jeremiás próféta könyve 49:1-39 KARB1908 - Bible AI

¹Az Ammon [1†] fiai felől ezt mondja az Úr: Nincsenek-é Izráelnek fiai? Nincsen-é örököse néki? Miért birtokolja Milkom Gádot, és az ő népe miért lakik annak városaiban?

²Azért ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és harczi riadót hallatok Rabbában [2†] az Ammon fiaival, és romhalommá lesz, és leányai tűzzel égettetnek meg, és Izráel birtokolja azokat, a kik most őt birtokolják, azt mondja az Úr.

³Ordíts Hesbon, mert elpusztíttatott Hái! Kiáltsatok Rabbáh leányai, öltözzetek gyászba, sírjatok és futkossatok a szorosokon, mert Milkom a fogságba megy, papjai és [3†] fejedelmei is vele együtt.

⁴Mit dicsekedel völgyeddel, völgyed bőségével, engedetlen leány, a ki az ő kincseiben bízik és ezt mondja: Kicsoda támad ellenem?

⁵Ímé én félelmet bocsátok reád, azt mondja az Úr, a Seregek Ura, minden szomszédod felől, és szétrebbentek egymástól, és nem lesz, a ki összegyűjtse az elszéledteket.

⁶De azután visszahozom majd a fogságból az Ammon fiait, azt mondja az Úr.

⁷Ezt mondja a Seregek Ura Edom felől. Nincs bölcsesség többé [4†] Témánban? elveszett-é a tanács az értelmesektől? hiába valóvá lett-é az ő bölcsességök?

⁸Fussatok, forduljatok, rejtőzzetek el mélyen Dédán lakosai, mert Ézsau veszedelmét hozom ő reá az ő megfenyíttetésének [5†] idején.

⁹Ha szőlőszedők törnek reád, nem hagynak gerezdeket, ha éjjeli [6†] tolvajok: pusztítanak, a míg nékik tetszik.

¹⁰Bizony én mezítelenné teszem Ézsaut, titkait kijelentem, és el nem rejtőzhetik, magva elpusztul, és atyjafiai és szomszédai sem lesznek.

¹¹Hagyd el a te árváidat, én eltartom özvegyeidet is; bennem vessék reménységüket.

¹²Mert azt mondja az Úr: Ímé, a kiknek nem kell vala meginniok a pohárt, ugyancsak megiszszák; te pedig teljesen büntetlenül maradnál-é? Nem maradsz büntetlenül, mert bizonyára megiszod.

¹³Mert én magamra [7†] esküdtem meg, azt mondja az Úr, hogy útálattá és gyalázattá, pusztasággá és [8†] átokká lesz Boczra, és minden városa örökkévaló pusztasággá lesz.

¹⁴Hírt hallottam [9†] az Úrtól, és követ küldetett a nemzetekhez, a ki ezt mondja: Gyűljetek össze, induljatok ellene, és keljetek fel a harczra,

¹⁵Mert ímé, kicsinynyé teszlek téged a nemzetek között, és az emberek között útálatossá.

¹⁶A te könnyelműséged csalt meg téged és a te szíved kevélysége, a ki a sziklák hasadékaiban lakol, és elfoglaltad a halmok tetejét. Ha olyan magas helyen rakod is fészkedet, mint a saskeselyű, [10†] onnét is lerántalak téged, azt mondja az Úr.

¹⁷És pusztasággá lesz Edom, a ki csak átmegy rajta elálmélkodik, és sziszeget egész [11†] veresége felett.

¹⁸A mint Sodomának [12†] és Gomorának és az ő szomszédainak elsüllyedésekor volt, azt mondja az Úr, ott sem lakik több ember, és benne emberek fia nem tartózkodik.

¹⁹Ímé, mint oroszlán jön fel a Jordán erdőségéből az örökzöld legelőre, de hamarsággal kiűzöm őt onnan, és a kiválasztottat teszem azon fejedelemmé, mert kicsoda hozzám hasonló, és ki szab nékem törvényt, és kicsoda az a pásztor, a ki [13†] megállhat ellenem?

²⁰Halljátok meg azért az Úr tervét, a melyet tervezett Edom felől, és az ő gondolatait, a melyeket gondolt Témán polgárai felől. Bizony [14†] elhurczolják őket, a juhnyáj kicsinyeit, bizony szörnyűködik rajtok a saját legelőjök.

²¹Az ő romlásuk zajától megrendült a föld, az ő kiáltásuk szava elhallatszik a veres tengerig.

²²Ímé, feljő mint saskeselyű, és repül és szárnyait szétterjeszti Boczrán: és Edom vitézeinek szíve olyan lesz az napon, mint a vajudó asszony szíve.

²³Damaskus [15†] felől: Megszégyenült Emát és Arphád, mert gonosz hírt hallottak, és remegnek, mint a háborgó tenger, a mely nem nyughatik.

²⁴Megrendült Damaskus, futáshoz készül és reszketés fogja el, szorongás és fájdalmak szállják meg őt, mint a szűlő asszonyt.

²⁵Miért is nem marad ki a dicsőséges város, az én örömömnek városa?

²⁶De elhullanak az ő ifjai is az ő utczájokon, és minden harczoló ember levágatik azon a napon, azt mondja a Seregek Ura.

²⁷És tüzet gyújtok Damaskus kőfalán, és megemészti a [16†] Ben-Hadád palotáit.

²⁸Kédárnak és Házornak országai felől, a melyeket megvert Nabukodonozor, a babiloni király, ezt mondja az Úr: Keljetek fel, menjetek fel Kédárra, és pusztítsátok keletnek fiait.

²⁹Sátoraikat és nyájokat elveszik, és kárpitjaikat és minden edényöket és tevéiket elviszik, és ezt kiáltják feléjök: Rettegés köröskörül!

³⁰Fussatok el, igen siessetek, rejtőzzetek el mélyen, Házornak lakói, azt mondja az Úr, mert tervet tervezett ellenetek Nabukodonozor, a babiloni király, és ellenetek gondolatot gondolt.

³¹Keljetek fel, menjetek a békességes nemzet közé, azok közé, a kik bátorságban lakoznak, azt mondja az Úr, sem kapujok, [17†] sem zárjok nincsen, egyedül laknak!

³²Tevéik prédává lesznek, és az ő sok barmaik zsákmánynyá, és elszórom őket, e nyirott üstökűeket minden szél felé, és minden oldal felől veszedelmet hozok reájok, azt mondja az Úr.

³³És Házor sakálok lakhelyévé lesz, örökkévaló pusztasággá, senki nem lakik ott, és embernek fia nem is tartózkodik azon.

³⁴Az Úr szava, a melyet szóla Jeremiás prófétának Elám felől, Sedékiásnak, [18†] a Júda királyának országlása kezdetén, mondván:

³⁵Ezt mondja a Seregek Ura: Ímé, én eltöröm az Elám kézívét, erejének zsengéjét.

³⁶És négy szelet hozok [19†] Elám ellen, az égnek négy határáról, és elszórom őket mindenik szél felé, és nem lesz nemzet, a kihez nem futnak az Elám szökevényei.

³⁷És megrettentem Elámot az ő ellenségei előtt és az ő lelköknek keresői előtt, és veszedelmet hozok reájok, az én felgerjedt haragomat, azt mondja az Úr, és utánok bocsátom a fegyvert mindaddig, míg meg nem emésztem őket.

³⁸És az én székemet Elámba helyezem, és kivesztem onnét a királyt és a fejedelmeket, azt mondja az Úr:

³⁹De végezetre visszahozom Elámot a fogságból, azt mondja az Úr.