Jeremiás próféta könyve 5:1-31 KARB1908 - Bible AI

¹Járjátok el Jeruzsálem utczáit, és nézzétek csak és tudjátok meg és tudakozzátok meg annak piaczain, ha találtok-é egy embert; ha van-é valaki, a ki [1†] igazán cselekszik, hűségre törekszik, és én megbocsátok néki!

²Még ha azt mondják is: Él az Úr! bizony hamisan esküsznek!

³Uram! a te szemeid avagy nem a hűségre néznek-é? Megverted [2†] őket, de nem bánkódtak; tönkre tetted őket, de nem akarják felvenni a dorgálást; orczáik keményebbekké lettek a kősziklánál; nem akartak megtérni.

⁴Én pedig ezt mondom vala: Bizony szerencsétlenek ezek; [3†] bolondok, mert nem ismerik az Úrnak útját, Istenöknek ítéletét!

⁵Elmegyek azért a főemberekhez, és beszélek velök; hiszen ők ismerik az Úrnak útját, Istenöknek ítéletét! Ámde ők törték össze egyetemlegesen [4†] az igát, és tépték le a köteleket!

⁶Azért széttépi őket az oroszlán az erdőből, elpusztítja őket a puszták farkasa, [5†] párducz ólálkodik az ő városaik körül; a ki kijön azokból, mind szétszaggattatik; mert megsokasodtak az ő bűneik, és elhatalmasodtak az ő hitszegéseik.

⁷Oh, miért bocsátanék meg néked? Fiaid elhagytak engem, és azokra esküsznek, a kik nem istenek; [6†] noha jól tartottam őket, mégis paráználkodtak és tolongtak a parázna házába.

⁸Mint a hizlalt lovak, viczkándozókká lettek; kiki az ő felebarátjának [7†] feleségére nyerít.

⁹Avagy ne büntessem-é meg az ilyeneket, mondja az Úr, és az e féle népen, mint ez, ne álljon-é bosszút az én lelkem?

¹⁰Menjetek fel az ő kerítéseire és rontsátok, de ne tegyétek [8†] semmivé egészen! Távolítsátok el az ágait, mert nem az [9†] Úréi azok!

¹¹Mert igen hűtelenné lett hozzám az Izráel háza és a Júda háza, azt mondja az Úr!

¹²Megtagadták az Urat, és azt mondták: Nincsen ő, [10†] és nem jöhet reánk veszedelem: sem fegyvert, sem éhséget nem látunk!

¹³A próféták is széllé lesznek, és nem lesz, a ki beszéljen bennök: így esik az ő dolguk!

¹⁴Azért ezt mondja az Úr, a Seregeknek Istene: Miután ti ilyen szóval szóltatok: ímé tűzzé teszem az [11†] én igémet a te szádban, ezt a népet pedig fákká, hogy megemészsze őket!

¹⁵Ímé, én hozok reátok messzünnen való nemzetet, oh Izráel háza! ezt mondja az Úr. Kemény [12†] nemzet ez, ős időből való nemzet ez; nemzet, a melynek nyelvét [13†] nem tudod, és nem érted, mit beszél!

¹⁶Tegze olyan, mint a nyitott sír; mindnyájan vitézek.

¹⁷És megemészti [14†] aratásodat és kenyeredet; megemészti fiaidat és leányaidat; megemészti juhaidat és ökreidet; megemészti szőlődet és fügédet; erősített városaidat, a melyekben te bizakodol, fegyverrel rontja le.

¹⁸De még ezekben a napokban sem teszlek benneteket egészen semmivé, azt mondja az Úr.

¹⁹Ha pedig az lenne, hogy kérdeznétek: Miért cselekedte mindezt velünk az Úr, a mi Istenünk? akkor azt mondjad nékik: A miképen [15†] elhagytatok engem és idegen isteneknek szolgáltatok a ti földeteken: azonképen [16†] idegeneknek fogtok szolgálni olyan földön, a mely nem a tiétek.

²⁰Hirdessétek ezt a Jákób házában, és hallassátok Júdában, mondván:

²¹Halljátok csak, te [17†] bolond és esztelen nép, a kiknek [18†] szemeik vannak, de nem látnak; füleik vannak, de nem hallanak!

²²Nem féltek-é engem? ezt mondja az Úr. Az én orczám előtt nem remegtek-é? Hiszen én rendeltem a [19†] fövenyet a tenger határának örök korlátul, a melyet át nem hághat, és ha megrázkódtatják is habjai, de nem bírnak vele, és ha megháborodnak, sem hághatnak át rajta.

²³De ennek a népnek szilaj és daczos szíve [20†] van; elhajlottak és elmentek;

²⁴És még szívökben sem mondják: Oh, csak félnők az Urat, a mi Istenünket, a ki esőt, korai és késői záport ad annak idejében; az aratásnak rendelt heteit megőrzi számunkra!

²⁵A ti bűneitek fordították el ezeket tőletek, és a ti vétkeitek fosztottak meg titeket e jótól!

²⁶Mert istentelenek vannak az én népem között; guggolva fülelnek, mint a madarászok; tőrt hánynak, embereket fogdosnak.

²⁷Mint a madárral teli kalitka, úgy vannak teli az ő házaik álnoksággal; ezért lettek nagyokká és gazdagokká!

²⁸Meghíztak, [21†] megfényesedtek; eláradtak a gonosz beszédben; az árvának ügyét nem ítélik [22†] igaz ítélettel, hogy boldoguljanak; sem a szegényeknek nem szolgáltatnak igazságot.

²⁹Hát ezeket ne büntessem-é meg, ezt mondja az Úr; az ilyen nemzeten, mint ez, avagy ne álljon-é bosszút az én lelkem?

³⁰Borzadalmas és rettenetes dolgok történnek e földön:

³¹A próféták [23†] hamisan prófétálnak, és a papok tetszésök szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekesznek majd utoljára?!