Krónika I. könyve 22:1-19 KARB1908 - Bible AI

¹Monda Dávid: Ez az [1†] Úr Istennek háza és az égőáldozatnak oltára Izráel számára.

²Megparancsolá azért Dávid, hogy gyűjtsék össze az Izráel földén való jövevényeket, [2†] a kiket kővágókká tőn, hogy faragni való köveket vágnának, hogy az Isten házát megcsinálnák.

³Továbbá sok vasat szerze Dávid szegeknek, az ajtókhoz és a foglalásokra; rezet is [3†] bőségesen minden mérték nélkül.

⁴Számtalan czédrusfát is; mert a Sídon és Tírus [4†] városbeliek czédrusfákat bőségesen szállítának Dávidnak.

⁵Mert monda Dávid: Az én fiam, Salamon, [5†] gyermek és igen gyenge, az Úrnak pedig nagy házat kell építeni, mely híres legyen és ékesség az egész világon; elkészítek azért mindeneket néki. Dávid azért mindeneket nagy bőségesen megszerze, minekelőtte meghalna.

⁶Hivatá azért Dávid az ő fiát, Salamont, és meghagyá néki, hogy az Úrnak, Izráel Istenének házat [6†] csináltasson.

⁷És monda Dávid Salamonnak: Édes fiam, én elgondoltam vala [7†] szívemben, hogy az Úrnak, az én Istenemnek nevének házat építsek;

⁸De az Úr ekképen szóla nékem, mondván: Sok vért ontottál, [8†] és sokat hadakoztál; ne építs az én nevemnek házat, mert sok vért ontottál ki a földre én előttem.

⁹Ímé fiad lészen néked, a kinek csendessége lészen, mert nyugodalmat adok néki minden körüle való ellenségeitől; azért neveztetik [9†] Salamonnak, mert békességet és [10†] nyugodalmat adok Izráelnek az ő idejében.

¹⁰Ő csinál az én nevemnek [11†] házat; ő lészen nékem fiam [12†] és én néki atyja leszek, és megerősítem az ő királyságának trónját Izráel felett mindörökké.

¹¹Most édes fiam legyen az Úr veled, hogy sikerüljön néked házat építeni az Úrnak, a te Istenednek, miképen szólott te [13†] felőled;

¹²De adjon az Úr néked értelmet és bölcseséget, mikor téged Izráel fölé helyez, hogy az Úrnak a te Istenednek törvényét megőrízzed.

¹³Akkor jól lesz dolgod, [14†] ha a rendeléseket és a végzéseket megtartod és teljesíted azokat, a melyeket az Úr Mózes által parancsolt volt Izráelnek. Légy bátor, légy erős, ne félj, és ne rettegj!

¹⁴Ímé én is az én szegénységemben szereztem [15†] az Úr házának építésére százezer [16†] tálentom aranyat és ezerszer ezer tálentom ezüstöt, és rezet, s vasat mérték nélkül, mert igen bőven van; fákat is, köveket is szerzettem; te is szerezz ezekhez.

¹⁵Van néked sok mívesed, kővágód, kő- és fafaragód és mindenféle dologban bölcs mesterembered.

¹⁶Az aranynak, ezüstnek, vasnak és réznek száma nincsen: azért kelj fel, láss hozzá, és az Úr legyen veled!

¹⁷Megparancsolá pedig Dávid Izráel összes főembereinek, hogy ők is legyenek segítségül [17†] az ő fiának, Salamonnak, ezt mondván:

¹⁸Avagy nincsen-é az Úr a ti Istentek ti veletek, a ki néktek békességet adott [18†] köröskörül? Mert az én hatalmam alá adá e földnek lakosait, és meghódolt e föld az Úr előtt és az ő népe előtt.

¹⁹No azért keressétek az Urat a ti Istenteket teljes szívetek és lelketek szerint, és felkelvén, az Úr Isten szentséges helyét csináljátok meg, hogy vigyétek az Úr szövetségének ládáját és az Istennek szentelt edényeket a házba, a mely építtetik az Úr nevének.