Krónika II. könyve 16:1-14 KARB1908 - Bible AI

¹Asa király uralkodásának harminczhatodik esztendejében [1†] feljöve Baása, az Izráel királya Júda ellen, és [2†] megépíté Rámát, hogy ne engedjen senkit se kimenni, se bemenni Asához a Júda királyához.

²De Asa az Úrnak és a királynak tárházából hoza ki [3†] ezüstöt, aranyat, és küldé azt Benhadádnak, a Siriabeli királynak, a ki lakik vala Damaskusban, mondván:

³Szövetség van köztem és te közötted, a mint az én atyám és a te atyád között is volt azelőtt. Ímé küldök néked ezüstöt és aranyat. Menj el, bontsd fel a te szövetségedet Baásával, az Izráel királyával, hogy távozzék [4†] el tőlem.

⁴És engedvén Benhadád Asa királynak, elküldé az ő seregének vezéreit Izráel városai ellen, és bevevé Ijont, Dánt, Abelmáimot és Nafthali minden kincses városait.

⁵A mit mikor meghallott Baása, abbanhagyta Ráma építését és megszünteté munkáját.

⁶Akkor Asa király felvevé az egész Júda népét, és Rámából a köveket és a fákat mind elhordák, a melyekkel Baása a várost építi vala, és azokból Gébát és Mispát építé.

⁷Az időben méne Hanáni próféta Asához, a Júda királyához, és monda néki: Mivel a Siriabeli királyban volt bizodalmad, [5†] és nem az Úrban, a te Istenedben bízál: ezért szabadult meg a Siriabeli király hada a te kezedből.

⁸Avagy nem vala-é a [6†] Szerecseneknek és a Libiabelieknek nagy seregök, felette sok szekereik és lovagjaik? Mindazáltal, mivel az Úrban volt bizodalmad, kezedbe adá azokat;

⁹Mert az Úr szemei [7†] forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, a kik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak; bolondul [8†] cselekedél ebben; azért mostantól kezdve háborúk lesznek te ellened.

¹⁰Akkor megharaguvék Asa a prófétára, és veté őt a tömlöczházba, mert igen megharagudott vala e szóért reá; és ugyanakkor Asa a nép közül is sokat megnyomoríta.

¹¹De ímé Asának mind első, mind utolsó dolgai meg vannak írva a Júda és az Izráel királyainak könyvében.

¹²És megbetegedék Asa, királyságának harminczkilenczedik esztendejében lábaira, annyira, hogy igen súlyos volt az ő betegsége; mindazáltal betegségében is nem az Urat keresé, hanem az orvosokat.

¹³És elaluvék Asa az ő atyáival, és meghala az ő királyságának negyvenegyedik esztendejében.

¹⁴És eltemeték őt az ő sírjába, a melyet magának vágatott vala a Dávid városában; és helyezék őt az ágyba, a melyet megtöltének drága fűszerekkel, s kenőcscsé feldolgozott [9†] jó illatokkal, és érette felette nagy égést rendezének.