Krónika II. könyve 25:1-28 KARB1908 - Bible AI

¹Huszonöt esztendős korában kezdett Amásia [1†] uralkodni, és huszonkilencz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jéhoaddán vala, Jeruzsálemből való.

²És kedves dolgot cselekedék az Úr előtt; de nem tiszta szívből.

³Lőn pedig azután, hogy országában megerősödék, megölé az ő szolgáit, a kik a királyt, az ő atyját [2†] megölték vala.

⁴De azoknak fiait nem öleté meg, hanem a szerint cselekedék, a mint a törvényben, a Mózes könyvében megiratott, a melyben az Úr parancsolt volt, mondván: Meg ne [3†] ölettessenek az atyák a fiakért és a fiak se ölettessenek meg az atyákért, hanem kiki az ő saját bűnéért ölettessék meg.

⁵Összegyűjté annak felette Amásia a Júda népét, és választa közülök a nemzetségek szerint egész Júdában és Benjáminban ezredeseket és századosokat; és megszámlálá őket a húsz esztendősöktől fogva és a kik feljebb valának, és talála azok közül válogatott fegyverfoghatókat, kopjásokat és paizsosokat, háromszázezeret.

⁶Annakfelette az Izráeliták közül százezer erős vitézt fogadott fel, száz talentom ezüstön.

⁷Eljöve pedig az Isten embere ő hozzá, mondván: Oh király! ne menjen el te veled Izráel serege, mert az Úr nem lesz Izráellel, Efraim minden fiaival.

⁸Ha nem hiszed, ám menj el, készülj a viadalhoz; de megver az Isten téged az ellenség előtt; mert az Isten hatalmában van mind a segítség, [4†] mind a megveretés.

⁹Akkor monda Amásia az Isten emberének: De mit tegyünk a száz talentom ezüsttel, a melyet Izráel seregének adtam? És felele az Isten embere: Az Úr néked annál sokkal többet adhat.

¹⁰Kiválasztá azért Amásia azt a sereget, a mely Efraimból jött vala ő hozzá, hogy mennének helyökre; mely dologért igen megharagvának a Júda népére, és felgerjedt haraggal tértek vissza helyeikre.

¹¹Amásia pedig felbátorodván, elindítá népét, és méne a sós völgybe; és megvere a Seir [5†] fiai közül tízezeret.

¹²És Júda fiai tízezeret élve fogtak el, a kiket egy magas kőszikla tetejére vivének, és letaszították őket a magas kőszikláról, és mindnyájan összeroncsoltattak.

¹³Annak a seregnek fiai pedig, a kiket visszakülde Amásia, [6†] hogy ne menjenek ő vele hadba: Júdának városaira ütének Samariától fogva mind Bethóronig; és levágván háromezeret azok közül, nagy zsákmányt vivének el.

¹⁴Lőn azután, hogy Amásia megtére az Edomiták [7†] megveréséből, a Seir fiainak isteneit elhozá [8†] és Isten gyanánt tisztelé azokat, a kik előtt magát meghajtja vala, és nékik jóillatot gerjeszte.

¹⁵Ezért megharaguvék az Úr Amásiára, és prófétát külde hozzá, a ki monda néki: Miért imádod annak a népnek isteneit, a kik nem szabadíthatták meg az ő népöket a te kezedből?

¹⁶Lőn pedig, mikor ekképen szólott volna néki, monda néki a király: Vajjon te tanácsosa vagy-é a királynak? Hallgass, [9†] mert rosszul jársz. Megszünék azért a próféta, minekutána ezt mondotta volna: Látom, hogy az Isten el akar téged veszteni, [10†] mivel ezt műveléd, és tanácsomat nem fogadád meg.

¹⁷Amásia pedig, a Júda királya, tanácsot tartván, követet külde [11†] Joáshoz, a Joákház fiához, a ki Jéhunak fia vala, az Izráel királyához, mondván: Nosza, szálljunk szembe egymással!

¹⁸Akkor Joás, az Izráel királya ilyen választ ada Amásiának, a Júda királyának: A Libánus hegyén való tövis külde a Libánuson való czédrusfához, mondván: Add a te leányodat az én fiamnak feleségül; eközben azonban arra menvén egy fenevad, a mely a Libánuson lakik vala, eltapodá azt a tövist.

¹⁹Te magadban így gondolkodtál: Megveréd az [12†] Edomitákat, azért fuvalkodtál fel magadban, hogy dicsekedjél. Kérlek, maradj otthon, miért szereznél magadnak veszedelmet, hogy te és Júda elveszszen általam.

²⁰De Amásia nem nyugodhatott, mert Isten elvégezte vala, hogy az ellenség kezébe adja őket, [13†] mivel az Edomiták isteneit keresték.

²¹Felindula azért Joás, az Izráel királya, és szembeszállának egymással ő és Amásia, a Júda királya Béth-Semesnél, a mely Júdában van.

²²És Júda megveretteték Izráel által, és elmenekülének mindnyájan sátoraikba.

²³Amásiát pedig, a Júda királyát, a Joás fiát, a ki Joákház fia volt, Joás, az Izráel királya elfogá Béth-Semesben, és vivé őt Jeruzsálembe, és Jeruzsálem kőfalát lerontá az Efraim kaputól fogva mind a szeglet kapujáig négyszáz singnyire.

²⁴És az aranyat, az ezüstöt és mindenféle edényeket, a melyek az Isten házában, az Obed-Edom [14†] birtokában találtatának, és a király házának kincseit, s a kezesek fiait mind Samariába vivé.

²⁵Amásia, a Joás fia, a Júda királya, minekutána meghala Joás, [15†] a Joákház fia, az Izráel királya, még tizenöt esztendeig éle.

²⁶Amásiának pedig többi dolgai, az elsők és utolsók, avagy nincsenek-é megírva a Júda és az Izráel [16†] királyainak könyvében?

²⁷Azon időtől fogva pedig, hogy Amásia az [17†] Úrtól elszakada, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben; és elmeneküle Lákisba, de utána küldöttek Lákisba, és megölték ott őt.

²⁸És elhozák onnét lovakon, és eltemeték őt [18†] az ő atyáival, Júdának városában.