Krónika II. könyve 33:1-25 KARB1908 - Bible AI

¹Tizenkét esztendős vala [1†] Manasse, mikor uralkodni kezdett volt, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

²És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt a pogányok útálatosságai szerint, a kiket az Úr az Izráel fiai elől kiűzött vala.

³Mert a magaslatokat ismét megépíté, a melyeket Ezékiás az ő atyja [2†] azelőtt elrontott vala, és oltárokat emele Baálnak, Aserákat [3†] is plántála, és tisztelé az ég minden seregeit, és szolgála azoknak.

⁴Sőt az Úr házában is építe [4†] oltárokat, a melyről az Úr azt mondotta volt: Jeruzsálemben [5†] lészen az én nevem örökké.

⁵És építe oltárokat az ég minden seregeinek, az Úr házának mindkét pitvariban.

⁶És fiait átvitte a tűzön [6†] a Hinnom fiának völgyében; és az időnek forgására ügyelt, jövendőmondásokat, varázslásokat [7†] és szemfényvesztéseket űzött, ördöngösöket és jövendőmondókat szerzett, és sok gonoszságot cselekedett az Úr szemei előtt, hogy őt haragra indítaná.

⁷A faragott bálványt, a melyet csináltatott vala, az Úr házában állítá fel, a melyről azt mondá az Isten Dávidnak, és az ő fiának, Salamonnak: [8†] E házban és Jeruzsálemben, a melyet választottam az Izráel minden nemzetségei közül, helyheztetem az én nevemet mindörökké;

⁸És nem űzöm ki [9†] az Izráelt e földről, melyet adtam volt a ti atyáitoknak; de csak úgy, ha ők is mind megtartándják, [10†] a melyeket nékik Mózes által parancsoltam, minden törvényt, rendeléseket és ítéleteket;

⁹De Manasse elcsábítá Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint a pogányok, a kiket az Úr kigyomlált volt az Izráel fiai elől.

¹⁰És noha megszólította [11†] az Úr Manassét és az ő népét; de nem figyelmezének reá.

¹¹Reájok hozá azért az Úr az Assiriabeli király seregének vezéreit, a kik Manassét megfogták [12†] és vasba vervén megkötözék őt két lánczczal, és Babilóniába vivék.

¹²Mikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodék [13†] az Úrhoz az ő Istenéhez, és teljesen megalázta magát az ő atyáinak Istene előtt.

¹³És könyörögvén hozzá megkegyelmeze néki, és [14†] meghallgatván könyörgését, visszahozá őt Jeruzsálembe, az ő országába. Akkor ismeré meg Manasse, hogy az Úr az igaz Isten.

¹⁴Ezek után a Dávid városának külső kőfalát felépíté Gihontól napnyugat felé a völgyben, a halkapu bemeneteléig; Ofelt is körülvéteté magas kerítéssel, és Júdának minden megerősített városaiba seregvezéreket helyeze.

¹⁵És eltávolítá az idegen isteneket és a bálványt az Úr [15†] házából, és minden oltárt, a melyet az Úr házának hegyén és Jeruzsálemben emeltetett, kihányatá azokat a városon [16†] kivül.

¹⁶És megépíté az Úr oltárát, és áldozék rajta hálaadó és dicsőítő áldozatokkal, és megparancsolá Júdának, hogy szolgáljanak az Úrnak, Izráel Istenének.

¹⁷Mindazáltal még akkor a nép áldozik vala a magaslatokon; [17†] de csak az Úrnak, az ő Istenének.

¹⁸Manassénak pedig többi dolgai, Istenéhez való könyörgése, a próféták intése, [18†] a kik az Úrnak, Izráel Istenének nevében szólának néki, ímé meg vannak írva az Izráel királyainak dolgai között.

¹⁹Az ő könyörgése pedig, és hogy az Isten mint kegyelmezett volt meg néki, s az ő minden bűne és vétke; és a helyek, a melyeken magaslatokat épített volt, s Aserákat és bálványokat állított fel, minekelőtte megalázta volna magát: ímé meg vannak írva a Hózai beszédei között.

²⁰És meghala Manasse az ő atyáival, és eltemeték őt az ő [19†] házában; és uralkodék Amon, az ő fia helyette.

²¹Huszonkét esztendős vala [20†] Amon, mikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodék Jeruzsálemben.

²²És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, miként az ő atyja Manasse cselekedett volt, mert áldozék Amon mindama bálványoknak, a melyeket az ő atyja Manasse csináltatott, és azoknak szolgál vala.

²³Meg sem alázá magát az Úr előtt, mint az ő atyja Manasse megalázta magát; hanem még sokasítá Amon a bűnt.

²⁴Pártot ütének pedig az ő szolgái ő ellene, és őt saját házában megölék.

²⁵A föld népe pedig levágá mindazokat, a kik Amon király ellen pártot ütének, és királylyá tevé a föld népe Jósiást az ő fiát helyette.