Krónika II. könyve 6:1-42 KARB1908 - Bible AI

¹Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő [1†] lakoznék ködben.

²Én pedig lakóházat építettem néked, helyet, a hol [2†] örökké lakjál.

³Azután megfordult a király, [3†] és megáldá Izráel egész gyülekezetét; és Izráel egész gyülekezete felállott.

⁴És monda: Áldott az Úr, Izráel Istene, ki szólott volt az ő szája által az én atyámnak, [4†] Dávidnak, és hatalmas kezeivel beteljesítette, mondván:

⁵Attól a naptól fogva, a melyen kihozám az én népemet Égyiptom földéből, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy házat építenének, a melyben lenne az én nevem, sem férfit nem választottam, hogy az én népemnek Izráelnek vezére lenne.

⁶Hanem Jeruzsálemet [5†] választottam, hogy az én nevem abban lenne, és választám Dávidot, hogy vezére lenne az én népemnek, Izráelnek.

⁷Ámbár az én atyám, [6†] Dávid elvégezé magában, hogy házat építene az Úrnak, Izráel Istenének,

⁸De az Úr azt mondotta Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól tetted, hogy szívedben ezt elvégezted;

⁹Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, a ki a te ágyékodból származik, [7†] ő épít az én nevemnek házat.

¹⁰És beteljesíté most az Úr az ő beszédét, a melyet szólott; mert felkelék az én atyám Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székébe, a mint az Úr megmondotta volt; és megépítém a házat az Úrnak, Izráel [8†] Istene nevének.

¹¹És abba helyeztem a ládát, a melyben az Úrnak szövetsége [9†] van, melyet szerzett volt az Izráel fiaival.

¹²És oda állott [10†] Salamon az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szemben, és kezeit kiterjesztette.

¹³Salamon pedig egy széket csináltatott vala rézből, a melyet a tornácznak közepén helyeztetett el, melynek hossza öt sing, szélessége is öt sing, magassága pedig három sing vala. Felálla abba, és térdeire esvén az egész Izráel gyülekezete előtt, kezeit az ég felé kiterjeszté,

¹⁴És monda: Oh Uram, Izráelnek Istene, [11†] nincsen hozzád hasonló Isten sem mennyben, sem földön, a ki megtartod a te fogadásodat és irgalmasságodat a te szolgáidhoz, a kik te előtted teljes szívvel járnak!

¹⁵Ki megtartottad a te szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak, a mit szólottál néki; mert te magad szólottál, és kezeiddel beteljesítéd, a mint e mai napon megtetszik.

¹⁶Most azért, oh Uram, Izráelnek Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, mondván: Nem [12†] fogy el előttem a te magodból való férfiú, a ki az Izráelnek királyiszékiben üljön; csakhogy [13†] a te fiaid őrizzék meg az ő útjokat, hogy az én törvényemben járjanak, mint te én előttem jártál.

¹⁷Most azért, oh Uram, Izráelnek Istene, bizonyosodjék meg a te beszéded, melyet szólottál volt a te szolgádnak, Dávidnak!

¹⁸(Avagy lakozhatnék-é valósággal az Isten e földön az emberek között? Ím az [14†] egek és az egeknek egei téged be nem foghatnak, mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.)

¹⁹És tekints a te szolgád könyörgésére és imádságára, oh én Uram Istenem, meghallgatván kiáltását és könyörgését, a melylyel könyörög a te szolgád előtted!

²⁰Hogy a te szemeid éjjel és nappal figyelmezzenek e házra, e helyre, a melyről azt mondottad, hogy nevedet [15†] abba helyezénded, meghallgatván könyörgését a te szolgádnak, a mikor e helyen könyörögne.

²¹Hallgasd meg azért a te szolgádnak és a te népednek Izráelnek könyörgését, a mikor könyörögni fognak e helyen; hallgasd meg a te mennyei lakhelyedből, és meghallgatván őket, légy kegyelmes!

²²Mikor valaki vétkezéndik felebarátja ellen, és esküre [16†] köteleztetik, hogy megesküdjék, és ő ide jő, megesküszik oltárod előtt ebben a házban,

²³Te hallgasd meg a mennyből és vidd véghez, és tégy igaz ítéletet a te szolgáid között, az istentelent megbüntetvén, fejére fordítván az ő útját; és az igazat megigazítván, megfizetvén néki az ő igazsága szerint.

²⁴Mikor pedig megverettetik a te néped, az Izráel az ő [17†] ellenségeitől, mivel te ellened vétkeztek; és hozzád visszatérve vallást tesznek a te nevedről, könyörögnek és imádkoznak te előtted e házban:

²⁵Te hallgasd meg a mennyből, és bocsásd meg a te népednek, az Izráelnek bűnét, és hozd vissza őket arra a földre, a melyet adtál nékik és az ő atyáiknak.

²⁶Mikor az ég berekesztetik [18†] és nem lészen eső, mivel vétkeztek te ellened; és imádkozni fognak e helyen és vallást tesznek a te nevedről és megtérnek bűneikből, mert te sanyargatod őket:

²⁷Te hallgasd meg a mennyből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és a te népednek, az Izráelnek; minekutána őket megtanítándod az igaz útra, a melyen járjanak; és adj esőt a te földedre, a melyet adtál a te népednek örökségül.

²⁸Éhség [19†] ha lesz a földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha az ő ellensége [20†] szorongatja az ő birodalmának földében; ha bármiféle csapás és nyomorúság jövend reájok:

²⁹A ki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ő csapását és fájdalmát, és kezeit e házban [21†] kiterjeszténdi:

³⁰Te hallgasd meg a mennyből, a te lakhelyedből és légy kegyelmes, és kinek-kinek fizess az ő útai szerint, a [22†] mint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered az emberek fiainak szívét;

³¹Hogy féljenek téged, járván a te útaidon, míg élnek e föld színén, a melyet adtál volt a mi atyáinknak.

³²Sőt még az idegent is, [23†] a ki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövend messze földről a te nagy nevedért és a te hatalmas kezedért és a te kiterjesztett karodért, mikor ide jutván, könyörögnek e házban:

³³Te hallgasd meg a mennyből, a te lakóhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög hozzád, hogy megismerjék a földnek minden népei a te nevedet, és tiszteljenek téged úgy, mint a te néped, az Izráel, és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik e ház, a melyet én építettem.

³⁴Ha a te néped hadba megy ki az ő ellensége ellen azon az úton, a melyen elbocsátod őket; ha könyörögnek, hozzád fordulván e város felé, a melyet választottál magadnak, és e ház [24†] felé, a melyet a te nevednek építettem:

³⁵Te hallgasd meg az égből az ő könyörgésöket és imádságukat, és szerezz nékik igazságot.

³⁶Ha vétkeznek ellened (mert nincsen ember, a ki nem [25†] vétkeznék) és reájok megharagudván, az ellenség kezébe adándod és őket fogságba viendik azok, a kiktől megfogattak, messze földre vagy közelre,

³⁷És ha az idegen földön, a hol fogva tartatnak, magokba szállnak, és megtérvén, az ő fogságuk helyén könyörögnek hozzád, és ezt mondandják: Vétkeztünk, hamisan és gonoszul cselekedtünk;

³⁸És megtérendenek te hozzád teljes szívökből és teljes lelkökből az ő fogságuk földében, a hol őket fogva tartják, és könyörögnek hozzád, az ő földjüknek útja felé fordulva, a melyet adtál volt az ő atyáiknak, és e város felé, a melyet választottál magadnak, és [26†] e ház felé, a melyet a te nevednek építettem:

³⁹Hallgasd meg akkor az ő [27†] könyörgésöket és imádságukat a mennyből, a te lakhelyedről, és szerezz nékik igazságot, és bocsásd meg a te népednek, hogy ellened vétkezett.

⁴⁰Most azért, oh én Istenem, legyenek a te szemeid nyitva és füleid legyenek figyelmesek a könyörgésre ezen a helyen.

⁴¹És most kelj fel, [28†] oh Úr Isten, a te nyugodalmadba, [29†] te és a te hatalmasságodnak ládája! A te papjaid, oh Úr Isten, öltöztessenek fel [30†] üdvösséggel, és a te szenteid örvendezzenek a jóban.

⁴²Oh Úr Isten, ne utáld meg a te felkenetett királyod orczáját; emlékezzél meg Dávidhoz, a te szolgádhoz való nagy irgalmasságaidról!