Mózes ötödik könyve a törvény summája 1:1-46 KARB1908 - Bible AI

¹Ezek az igék, a melyeket szólott Mózes az egész Izráelnek, a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Veres tenger ellenében, Párán és Tófel, és Lábán és Haczéróth, és Dizaháb között.

²Tizenegy napi járóföldön Hórebtől fogva, [1†] a Szeir hegyének [2†] menve, Kádes-Barneáig.

³Lőn pedig a negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak első napján, szóla Mózes az Izráel fiainak mind a szerint, a mint parancsolt vala az Úr néki azok felől.

⁴Minekutána megverte vala [3†] Szihont az Emoreusok királyát, a ki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, a ki lakik vala Asthárótban:

⁵A Jordánon túl, a [4†] Moáb földén, kezdé Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván:

⁶Az Úr, a mi Istenünk szólott nékünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt;

⁷Forduljatok meg, és induljatok, és menjetek az Emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd vidékére, a mezőségen, és a hegyes-völgyes földön, és dél felé, és a tengernek partján, a Kananeusok földére és a Libánusra, a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóig.

⁸Ímé előtökbe adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, [5†] Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja, és ő utánok az ő magvoknak.

⁹És szólottam vala néktek abban az időben, ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam [6†] titeket;

¹⁰Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok ti most, mint az [7†] égnek csillagai.

¹¹Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte [8†] is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket, a miképen igérte néktek!

¹²Miképen viselhetném én egymagam a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti [9†] pereiteket?

¹³Válaszszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat előljáróitokká teszem.

¹⁴És felelétek nékem, és mondátok: Jó dolog, a mit mondál, hogy míveled azt.

¹⁵Vevém azért a ti [10†] törzseiteknek főbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tevém őket előljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká, a ti törzseitek szerint.

¹⁶És megparancsolám abban az időben a ti biráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben.

¹⁷Ne legyetek személyválogatók [11†] az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; a mi pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt.

¹⁸És megparancsoltam néktek abban az időben mindent, a mit cselekedjetek.

¹⁹Azután elindulánk a Hórebtől, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, a melyet láttatok, az Emoreusok hegyének menve, a miképen parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nékünk; és eljutánk [12†] Kádes-Barneához.

²⁰És mondám néktek: Eljutottatok az Emoreusok hegyéig, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.

²¹Ímé elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, a miképen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj!

²²Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felől, a melyen felmenjünk, és a városok felől, a melyekbe bevonuljunk.

²³És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden [13†] törzsből egyet-egyet.

²⁴És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és [14†] kikémlelék azt.

²⁵És vőnek kezeikbe annak a földnek gyümölcséből, és alá hozák hozzánk, és hírt hozának nékünk és mondának: Jó az a föld, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.

²⁶De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek [15†] az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.

²⁷És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyűlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Égyiptom földéből, hogy adjon minket az Emoreus kezébe, és elpusztítson minket.

²⁸Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és [16†] megerősíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott!

²⁹Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól;

³⁰Az Úr, a ti Istenetek, a ki előttetek megy, [17†] ő hadakozik ti érettetek mind a szerint, a mint cselekedett vala veletek Égyiptomban a ti szemeitek előtt;

³¹És a pusztában, a hol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, a miképen hordozza az ember az ő fiát, mind az egész úton, a melyen jártatok, míg jutátok e helyre.

³²Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek.

³³A ki [18†] előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, a hol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az útat, a melyen járjatok, és felhőben nappal.

³⁴Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, [19†] mondván:

³⁵E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, a mely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom;

³⁶Kivéve Kálebet, [20†] a Jefunné fiát; ő meglátja azt, és ő néki adom azt a földet, a melyet tapodott, és az ő fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat.

³⁷Még én reám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: [21†] Te sem mégy oda be!

³⁸Józsué, a [22†] Nún fia, a ki áll te előtted, ő megy be oda; azért biztassad őt, mert ő [23†] osztja el az örökséget Izráelnek.

³⁹És a ti kicsinyeitek, a kikről szólátok hogy [24†] prédául lesznek, és a ti fiaitok, a kik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és ők bírják azt.

⁴⁰Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé.

⁴¹És azt felelétek, és azt mondátok nékem: [25†] Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind a szerint, a mint parancsolta nékünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, kiki az ő harczi eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre.

⁴²Monda pedig az Úr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harczoljatok, mert nem vagyok [26†] közöttetek: hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektől.

⁴³És megmondám néktek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerősködétek, és felmenétek a hegyre.

⁴⁴De kijöve az Emoreus, a ki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtől Hormáig.

⁴⁵És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok.

⁴⁶És sok időn át lakozátok Kádesben, a meddig ott lakozátok.