Mózes ötödik könyve a törvény summája 10:1-22 KARB1908 - Bible AI

¹Abban az időben [1†] monda az Úr nékem: Faragj magadnak két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és jőjj fel hozzám a hegyre, és csinálj [2†] faládát.

²És felírom a táblákra azokat az ígéket, a melyek az előbbi táblákon valának, a melyeket széttörtél; és tedd azokat a ládába.

³Csinálék azért ládát sittim-fából, és faragék két kőtáblát is, az előbbiekhez hasonlókat; és felmenék a hegyre, és a két kőtábla kezemben vala.

⁴És felírá a táblákra az előbbi írás szerint a tíz ígét, a melyeket szólott vala az Úr ti hozzátok a hegyen, a tűznek közepéből a [3†] gyülekezésnek napján, és átadá az Úr azokat nékem.

⁵Akkor megfordulék és alájövék a hegyről, és betevém a táblákat a ládába, [4†] a melyet csináltam vala, hogy ott legyenek, a miképen az Úr parancsolta vala nékem.

⁶Izráel fiai pedig elindulának Beeróthból, a mely a Jákán fiaié, [5†] Moszérába. Ott [6†] halt meg Áron, és ugyanott el is temetteték, és Eleázár, az ő fia lőn pappá helyette.

⁷Innét indulának Gudgódba, [7†] Gudgódból pedig Jotbatába, bővízű patakok földére.

⁸Abban az időben választá ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, és hogy az Úr előtt álljon, és néki szolgáljon, és hogy áldjon az ő [8†] nevében mind e napig.

⁹Ezért nem volt [9†] része és öröksége a Lévinek az ő atyafiaival; az Úr az ő öröksége, a miképen megmondotta vala néki az Úr, a te Istened.

¹⁰Én pedig ott állottam a hegyen, mint az előbbi napokban, [10†] negyven nap és negyven éjjel: és meghallgata engem az Úr akkor is, és nem akara téged elveszteni az Úr.

¹¹És monda az Úr nékem: Kelj fel, menj és járj a nép előtt, [11†] hogy bemenjenek és bírják a földet, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom.

¹²Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd [12†] őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből,

¹³Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod!

¹⁴Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, a mi rajta van!

¹⁵De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvokat: titeket választott ki ő utánok minden nép közül, a mint e mai napon is látszik.

¹⁶Metéljétek [13†] azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek [14†] ezután keménynyakúak;

¹⁷Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, [15†] sem ajándékot el nem fogad.

¹⁸Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, adván néki kenyeret és ruházatot.

¹⁹Szeressétek azért a jövevényt; mert ti is jövevények voltatok Égyiptom földén.

²⁰Az Urat, a te Istenedet féljed, őt tiszteljed, [16†] ő hozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdjél.

²¹Ő a te dícséreted, és a te Istened, a ki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, a melyeket láttak a te szemeid.

²²A te atyáid [17†] hetvenen mentek vala alá Égyiptomba; most pedig az Úr, a te Istened megsokasított téged, mint az égnek csillagait!