Mózes ötödik könyve a törvény summája 12:1-32 KARB1908 - Bible AI

¹Ezek a rendelések és a végzések, a melyeket meg kell tartanotok, azok szerint cselekedvén azon a földön, a melyet az Úr, a te atyáidnak Istene ád néked, hogy bírjad azt minden időben a míg éltek a földön:

²Pusztára pusztítsátok el mind azokat a helyeket, [1†] a hol azok a nemzetek, a kiknek ti urai lesztek, szolgáltak az ő isteneiknek a magas hegyeken, a halmokon, és minden zöldelő fa alatt.

³És rontsátok el azoknak oltárait, törjétek [2†] össze oszlopaikat, tűzzel égessétek meg berkeiket, és vagdaljátok szét az ő isteneiknek faragott képeit, a nevöket is pusztítsátok ki arról a helyről.

⁴Ne cselekedjetek így az Úrral, a ti Istenetekkel;

⁵Hanem azt a helyet, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek [3†] minden ti törzsetek közül, hogy az ő nevét oda helyezze és ott lakozzék, azt gyakoroljátok és oda menjetek.

⁶És oda [4†] vigyétek egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket, kezeiteknek felemelt áldozatát, mind fogadásból, mind szabad akaratból való adományaitokat, és a ti barmaitoknak és juhaitoknak első fajzását.

⁷És ott egyetek [5†] az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, és örvendezzetek ti és a ti házatok minden népe, kezetek minden keresményének, a melyekkel megáld téged az Úr, a te Istened.

⁸Ne cselekedjetek ott mind a szerint, a mint mi cselekszünk itt most, mindenik azt, a mi jónak látszik néki.

⁹Mert még ez ideig nem mentetek be a nyugodalmas helyre, [6†] és az örökségbe, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.

¹⁰Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek örökségül, és megnyugtat titeket minden ellenségetektől, a kik körületek vannak, és bátorsággal fogtok lakozni:

¹¹Akkor arra a helyre, [7†] a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok néktek: egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, a melyeket fogadtok az Úrnak.

¹²És örvendezzetek [8†] az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, mind ti, mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, a ki a ti kapuitokon belől lészen; mert nincs néki része vagy [9†] öröksége ti veletek.

¹³Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet [10†] meglátsz;

¹⁴Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.

¹⁵Mindazáltal a te lelkednek teljes kívánsága szerint vághatsz barmot és ehetel húst, minden te kapuidon belől, az Úrnak, a te Istenednek áldásához képest, a melyet ád néked; mind [11†] a tisztátalan, mind a tiszta eheti azt, ép úgy mint az őzet és a szarvast.

¹⁶Csakhogy a vért [12†] meg ne egyétek; a földre öntsd azt, mint a vizet.

¹⁷Nem eheted meg a te kapuidon belől sem gabonádnak, sem mustodnak, sem olajodnak [13†] tizedét, sem barmaidnak és juhaidnak első fajzását; sem semmi fogadási áldozatodat, a melyet fogadsz, sem szabad akarat szerint való adományaidat, sem a te kezednek felemelt áldozatát;

¹⁸Hanem az Úrnak a te Istenednek színe előtt egyed azokat azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te Istened: te és a te fiad, leányod, szolgád, szolgálóleányod és a lévita, a ki a te kapuidon belől van; és [14†] örvendezzél az Úrnak, a te Istenednek színe előtt mindenben, a mire kezedet veted.

¹⁹Vigyázz, hogy el ne hagyjad a lévitát valameddig [15†] élsz a te földeden.

²⁰Mikor az Úr, a te Istened kiszélesíti a te határodat, a miképen [16†] igérte vala néked, és ezt mondod: Húst ehetném! mivelhogy a te lelked húst kíván enni: egyél húst a te lelkednek teljes kívánsága szerint.

²¹Ha messze van tőled a hely, a melyet az Úr, a te Istened választ, hogy oda helyezze az ő nevét, és leölsz, a mint parancsoltam néked, a te barmaidból és juhaidból, a melyeket az Úr ád majd néked: akkor egyél azokból a te kapuidban a te lelkednek teljes kívánsága szerint.

²²De, a mint az őzet és a szarvast eszik, [17†] úgy egyed azokat; a tisztátalan és a tiszta egyaránt ehetik abból.

²³Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne [18†] egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!

²⁴Meg ne egyed azt, [19†] a földre öntsd azt, mint a vizet.

²⁵Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod néked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, a mi igaz az Úr szemei előtt.

²⁶De ha valamit megszentelsz a tiéidből, vagy fogadást teszesz: vedd fel, és vidd azt arra a helyre, [20†] a melyet kiválaszt az Úr.

²⁷És az Úrnak, a te Istenednek oltárán áldozd meg a te egészen égőáldozataidat, azoknak húsát és vérét; egyéb áldozataidnak vérét azonban öntsd az Úrnak, a te Istenednek oltárára, a húsát pedig megeheted.

²⁸Vigyázz és hallgasd meg mindezeket az ígéket, a melyeket én parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod, néked és a te gyermekeidnek utánad mind örökké; mivelhogy azt cselekszed, a mi jó és igaz az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt.

²⁹Mikor kiirtja előled az Úr, a te Istened a nemzeteket, a kikhez [21†] bemégy, hogy bírjad őket, és bírni fogod őket, és lakozol majd az ő földükön:

³⁰Vigyázz magadra, hogy őket követvén tőrbe ne essél, miután már kivesztek előled; és ne tudakozzál az ő [22†] isteneik felől, mondván: Miképen tisztelik e nemzetek az ő isteneiket? én is akképen cselekszem.

³¹Ne cselekedjél így az Úrral, a te Isteneddel, mert mind azt az útálatosságot, a mit gyűlöl az Úr, megcselekedték az ő isteneikkel; mert még fiaikat és leányaikat is megégetik vala tűzzel [23†] az ő isteneiknek.

³²Mindazt, a mit én parancsolok néktek, megtartsátok, és a szerint cselekedjetek: semmit [24†] ne tégy ahhoz, és el se végy abból!