Mózes ötödik könyve a törvény summája 18:1-22 KARB1908 - Bible AI

¹A Lévita-papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se része, se öröksége Izráellel, hanem éljenek az Úrnak tüzes áldozatjaiból és [1†] örökségéből.

²Annakokáért ne legyen néki öröksége az ő atyjafiai között: Az Úr az ő öröksége, a mint megmondotta néki.

³És ez legyen a papoknak törvényes része a néptől, azoktól, a kik áldoznak akár ökörrel, akár juhval, hogy a papnak adják a [2†] lapoczkát, a két állat és a gyomrot.

⁴A te gabonád, [3†] mustod és olajod zsengéjét, és a te juhaid gyapjának zsengéjét néki adjad;

⁵Mert őt [4†] választotta ki az Úr, a te Istened minden te nemzetséged közül, hogy álljon szolgálatra az Úrnak nevében, ő és az ő fiai minden időben.

⁶Mikor pedig eljön a Lévita valamelyikből a te egész Izráelben lévő kapuid közül, a hol ő lakik, és bemegy az ő lelkének teljes kívánsága szerint arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr:

⁷Szolgáljon az Úrnak az ő Istenének nevében, mint az ő többi atyjafiai, a Léviták, a kik ott állanak az Úr előtt.

⁸Az eledelekben egyenlőképen részesedjenek, kivéve azt, a mit eladott valaki az ő atyai örökségéből.

⁹Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj [5†] cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint.

¹⁰Ne találtassék te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a [6†] tűzön, se [7†] jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, [8†] se varázsló;

¹¹Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se [9†] halottidéző;

¹²Mert mind útálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért [10†] űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled.

¹³Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.

¹⁴Mert ezek a nemzetek, a kiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened.

¹⁵Prófétát [11†] támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!

¹⁶Mind a szerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam [12†] többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak!

¹⁷Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták [13†] a mit mondtak.

¹⁸Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, [14†] olyat mint te, és az én ígéimet [15†] adom annak szájába, és megmond nékik [16†] mindent, a mit parancsolok néki.

¹⁹És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én [17†] nevemben szól, én megkeresem azon!

²⁰De az a próféta, a ki olyat mer szólani az én nevemben, a mit én nem parancsoltam [18†] néki szólani, és a ki idegen istenek nevében szól: haljon meg az a próféta.

²¹Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképen ismerhetjük meg az ígét, a melyet nem mondott az Úr?

²²Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!