Mózes ötödik könyve a törvény summája 2:1-37 KARB1908 - Bible AI

¹Annakutána megfordulánk, és indulánk a pusztába [1†] a Veres tenger felé, a miképen szólott vala nékem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig.

²De szóla az Úr nékem, mondván:

³Elég már e hegyet [2†] kerülgetnetek, forduljatok észak felé.

⁴Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú [3†] fiainak határán, a kik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tőletek, mindazáltal igen vigyázzatok!

⁵Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből néktek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir [4†] hegyét örökségül.

⁶Pénzen vásároljatok tőlük enni valót, hogy egyetek, és vizet is [5†] pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok,

⁷Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szűkölködtél semmiben.

⁸És általmenénk a mi atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, a kik lakoznak vala Szeirben, a síkság útján Eláthtól és Éczjon-Gebertől fogva. Azután megfordulánk és általmenénk a Moáb pusztájának útjára.

⁹És monda az Úr nékem: Ne hadakozzál Moáb [6†] ellen, és ne ingereld azt hadra, mert nem adok az ő földéből néked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam Art örökségül.

¹⁰(Az Emeusok laktak abban annak előtte, nagy nép, sok és szálas, mint az Anákok.

¹¹Óriásoknak állíttatnak vala azok is, mint az Anákok, és a Moábiták Emeknek hívták őket.

¹²Szeirben pedig Horeusok [7†] laktak az előtt, a kiket az Ézsaú fiai kiűztek, és kiirtottak színök elől, és azoknak helyén laktak, a miképen cselekedék Izráel is az ő örökségének földén, a melyet adott néki az Úr.)

¹³Most keljetek fel, és menjetek át a Záred patakán; és átkelénk a Záred patakán.

¹⁴Az idő pedig, a melyet eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záred patakán, harmincznyolcz esztendő, a mely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzetsége a táborból, a mint megesküdt [8†] vala az Úr nékik.

¹⁵E felett az Úrnak keze is [9†] vala ő rajtok, hogy elveszítse őket a táborból az ő kipusztulásukig.

¹⁶És lőn, hogy a mint a hadakozó férfiak mind elpusztulának, kihalván a nép közül.

¹⁷Így szóla az Úr nékem, mondván:

¹⁸Ma te általmégy a Moáb [10†] határán Ar felé,

¹⁹És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok néked az Ammon fiainak földjéből örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül.

²⁰(Óriások földének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, a kiket az Ammoniták Zanzummoknak hívtak.

²¹Ez a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette őket az Úr azok színe elől, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén;

²²A miképen cselekedett az Ézsaú fiaival is, a kik Szeir hegyén laknak, a mikor kiveszté előlök a [11†] Horeusokat, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig.

²³Az Avveusokat is, a kik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a Káftoreusok a kik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.)

²⁴Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakán; [12†] lásd: kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát: az Emoreust, és annak földét; kezdj hozzá, foglald el azt, és hadakozzál ő ellene.

²⁵E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek [13†] és rettegjenek tőled az egész ég alatt, és a kik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek te előtted.

²⁶És [14†] követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel ezt izenvén:

²⁷Hadd menjek át a te földeden! Útról-útra megyek, nem térek le se jobbra, se balra.

²⁸Eleséget pénzen adj nékem, hogy egyem; vizet is pénzen adj nékem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át:

²⁹A miképen cselekedtek én velem az Ézsaú [15†] fiai, a kik Szeirben laknak; és a Moábiták, a kik Arban laknak; míglen átmegyek a Jordánon arra a földre, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk!

³⁰De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjünk ő rajta, mert megkeményítette volt az Úr, a te Istened az ő lelkét, és engedetlenné tette az Ő szívét, hogy a te kezedbe adja őt, a mint nyilván van e mai napon.

³¹Monda pedig az Úr nékem: [16†] Lásd: elkezdem átadni néked Szihont és az ő földét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az ő földe örököd legyen.

³²És kijöve Szihon [17†] mi előnkbe minden népével, hogy megvívjon velünk Jahácznál.

³³De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá őt, és levertük őt és az ő fiait és minden ő népét.

³⁴És elfoglaltuk minden ő városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit.

³⁵De a barmokat prédára vetettük közöttünk, és a városokból való ragadományokat, a melyeket elfoglaltunk volt.

³⁶Aróertől [18†] fogva, a mely van az Arnon patakának partján, és a völgyben lévő várostól fogva Gileádig, egy város sem volt, a melylyel ne bírtunk volna. Mind azokat az Úr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe.

³⁷De az Ammon fiainak földéhez nem közeledtél, sem a Jabbók patak egész [19†] oldalához, sem a hegyen lévő városokhoz, sem semmi olyanhoz, a melyektől [20†] eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.