Mózes ötödik könyve a törvény summája 24:1-22 KARB1908 - Bible AI

¹Ha valaki asszonyt vesz magához, és feleségévé teszi azt, és ha azután nem találja azt kedvére valónak, mivelhogy valami illetlenséget talál benne, és ír néki [1†] váló levelet, és kezébe adja azt annak, és elküldi őt házától;

²És kimegy az ő házából, és elmegy és más férfiúé lesz;

³És a második férfiú is meggyűlöli őt, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt, és elküldi őt házától; vagy ha meghal az a második férfi, a ki elvette azt magának feleségül;

⁴Az első férje, a ki elküldte őt, nem veheti őt másodszor is magához, hogy feleségévé legyen, minekutána megfertéztetett; mert útálatosság ez az Úr előtt; te pedig ne tedd bűnössé a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül.

⁵Hogyha valaki újonnan vesz feleséget, [2†] ne menjen hadba, és ne vessenek reá semmiféle terhet; egy esztendeig szabad legyen az ő házában, és vidámítsa a feleségét, a kit elvett.

⁶Zálogba senki ne vegyen kézimalmot vagy malomkövet, mert életet venne zálogba.

⁷Hogyha rajtakapnak valakit, a ki embert [3†] lop az ő atyjafiai közül, Izráel fiai közül, és hatalmaskodik rajta, vagy eladja azt: haljon meg az a tolvaj. Így tisztítsd ki a gonoszt te közüled.

⁸A poklosság csapásában vigyázz, hogy szorgalmatosan megtartsad és megcselekedjed mindazt, a [4†] mire a Lévita-papok tanítanak titeket; vigyázzatok, hogy a miképen megparancsoltam nékik, a képen cselekedjetek.

⁹Emlékezzél meg arról, a mit cselekedett az Úr, a te Istened [5†] Miriámmal az úton, mikor kijöttetek Égyiptomból.

¹⁰Ha kölcsön adsz valamit a te felebarátodnak: ne menj be az ő házába, hogy magad végy zálogot tőle;

¹¹Kivül állj meg, és az ember, a kinek kölcsönt adsz, maga vigye ki hozzád az ő zálogát.

¹²Hogyha szegény ember az, ne feküdjél le az ő zálogával;

¹³Bizony add vissza [6†] néki azt a zálogot napnyugtakor, hogy az [7†] ő ruhájában feküdjék le, és áldjon téged. És igazságul lesz ez néked az Úr előtt, a te Istened előtt.

¹⁴A szegény és szűkölködő napszámoson ne erőszakoskodjál, akár atyádfiai, akár a te jövevényeid azok, a kik a te földeden a te kapuid között vannak.

¹⁵Azon a napon add meg az [8†] ő bérét, és le se menjen felette a nap; mert szegény ő, és kivánkozik az után az ő lelke, hogy ellened ne kiáltson az Úrhoz, és bűn ne legyen rajtad.

¹⁶Meg ne ölettessenek az [9†] atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; kiki az ő bűnéért haljon meg.

¹⁷A jövevénynek és az [10†] árvának igazságát el ne csavard; és az özvegynek ruháját ne vedd zálogba.

¹⁸Hanem emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Égyiptomban, és megváltott téged az Úr, a te Istened, onnét. Azért parancsolom én néked, hogy így cselekedjél.

¹⁹Mikor learatod aratni valódat a te meződön, és kévét felejtesz a mezőn, ne térj [11†] vissza annak felvételére; a jövevényé, az árváé és az özvegyé legyen az, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened, kezeidnek minden munkájában.

²⁰Ha olajfád termését lerázod, ne szedd le, a mi még utánad marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az.

²¹Ha szőlődet megszeded, ne mezgeréld le, a mi utánad marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az.

²²És emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Égyiptomnak földén. Azért parancsolom néked, hogy így cselekedjél.