Mózes ötödik könyve a törvény summája 28:1-68 KARB1908 - Bible AI

¹Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz [1†] az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, a melyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened;

²És reád szállanak mind ez áldások, és [2†] megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára.

³Áldott leszesz a városban, és áldott leszesz a mezőben.

⁴Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése.

⁵Áldott lesz a te kosarad és a te sütő [3†] tekenőd.

⁶Áldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz kimentedben.

⁷Az Úr megszalasztja előtted a te ellenségeidet, a kik reád támadnak; egy úton jőnek ki reád, és hét úton futnak előled.

⁸Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, a mire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.

⁹Az Úr felkészít téged [4†] magának szent néppé, a miképen megesküdt néked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő útain jársz.

¹⁰És megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak [5†] nevéről neveztetel, és félnek tőled.

¹¹És bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban: [6†] a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, hogy néked adja azt.

¹²Megnyitja néked az Úr az ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas [7†] időben, és megáldja kezednek minden munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem veszesz kölcsönt.

¹³És fejjé tesz téged az Úr és nem farkká, és mindinkább feljebbvaló leszesz és nem alábbvaló, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat;

¹⁴És ha el nem térsz egyetlen ígétől sem, a melyeket én parancsolok néktek, se jobbra, [8†] se balra, járván idegen istenek után, hogy azokat tiszteljétek.

¹⁵Ha pedig nem hallgatsz [9†] az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, a melyeket én parancsolok ma néked: reád jőnek mind ez átkok, és megteljesednek rajtad:

¹⁶Átkozott leszesz a városban, és átkozott a mezőn.

¹⁷Átkozott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd.

¹⁸Átkozott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése.

¹⁹Átkozott leszesz bejöttödben, és átkozott leszesz kimentedben.

²⁰Bocsát az Úr te reád [10†] átkot, bomlást és romlást mindenben, a mit kezdesz vagy cselekszel; mígnem eltöröltetel és mígnem gyorsasággal elveszesz a te cselekedeteidnek gonoszsága miatt, a melyekkel elhagytál engem.

²¹Hozzád ragasztja az Úr a [11†] döghalált, mígnem elemészt téged arról a földről, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.

²²Megver téged az Úr szárazbetegséggel hidegleléssel, [12†] gyulasztó és izzasztó betegséggel, aszálylyal, szárazsággal és ragyával; és üldöznek téged, mígnem elveszesz.

²³Eged, a mely fejed felett van, rézzé, [13†] a föld pedig, a mely lábad alatt van, vassá válik.

²⁴Az Úr eső helyett port és hamut ád a te földedre; az égből száll reád, mígnem elpusztulsz.

²⁵Az Úr megszalaszt [14†] téged a te ellenségeid előtt; egy úton mégy ki ő reá, és hét úton futsz előtte, és a föld minden országának rettentésére leszel.

²⁶És eledelévé lesz a te [15†] holttested az ég minden madarának és a föld vadainak, és nem lesz, a ki elűzze azokat.

²⁷Megver téged az Isten Égyiptomnak [16†] fekélyével, és sülylyel, varral és viszketegséggel, a melyekből ki nem gyógyíttathatol.

²⁸Megver téged az Úr [17†] tébolyodással, vaksággal és elme-zavarodással;

²⁹És tapogatni fogsz délben, a mint tapogat a vak a setétségben; és szerencsétlen leszel a te útaidban, sőt elnyomott és kifosztott leszel minden időben, és nem lesz, a ki megszabadítson.

³⁰Feleséget jegyzesz magadnak, de más férfi hál azzal; házat építesz, de nem lakol benne; szőlőt ültetsz, de nem veszed annak hasznát.

³¹A te ökröd szemed előtt vágatik le, és nem eszel abból; a te szamarad elragadtatik előled, és nem tér vissza hozzád; a te juhaid ellenségeidnek adatnak, és nem lesz, a ki megszabadítson.

³²A te fiaid és leányaid más népnek adatnak, és a te szemeid néznek és epekednek utánok egész napon, és nem lesz erő a te kezedben.

³³A te földednek gyümölcsét, és minden fáradságos [18†] szerzeményedet oly nép emészti fel, a melyet nem ismertél, sőt elnyomott és megnyomorított leszel minden időben.

³⁴És megtébolyodol a látványtól, a melyet látni fognak a te szemeid.

³⁵Megver téged az Úr gonosz kelésekkel a te térdeiden és czombjaidon, a melyekből ki nem gyógyíttathatol, talpadtól fogva a koponyádig.

³⁶Az Úr elvisz [19†] téged és a te királyodat, a kit magad fölé emelsz, oly nép közé, a melyet nem ismertél sem te, sem a te atyáid; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket: fát és követ.

³⁷És iszonyattá, [20†] példabeszéddé és gúnynyá leszel minden népnél, a melyek közé elűz téged az Úr.

³⁸Sok magot viszel ki a mezőre, de keveset [21†] takarsz be, mert felemészti azt a sáska.

³⁹Szőlőket ültetsz és míveled azokat, de bort nem iszol, meg sem szeded, mert elemészti azokat a féreg.

⁴⁰Olajfáid lesznek minden határodban, de nem kened magadat olajjal, mert [22†] olajfádnak gyümölcse lehull.

⁴¹Fiakat és leányokat nemzesz, de nem lesznek tiéid; mert fogságra jutnak.

⁴²Minden fádat és földednek minden gyümölcsét megemészti a sáska.

⁴³A jövevény, a ki közötted van, feljebb-feljebb emelkedik feletted, te pedig alább-alább szállasz.

⁴⁴Ő fog néked kölcsönt adni, és nem te kölcsönzöl néki; ő fej [23†] lesz, te pedig fark leszel.

⁴⁵És ez átkok mind reád szállanak, és üldöznek téged és megteljesednek rajtad, míglen elpusztulsz; mert nem hallgattál az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartottad volna az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked;

⁴⁶És rajtad lesznek jelül és csudául, és a te magodon mind örökké.

⁴⁷A miatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és [24†] jó szívvel, mindennel bővölködvén:

⁴⁸Szolgálod majd a te ellenségeidet, a kiket reád bocsát [25†] az Úr, éhen és szomjan, mezítelen és mindennek szűkiben; és vasigát vet a te nyakadra, míglen elpusztít téged.

⁴⁹Hoz az Úr ellened népet [26†] meszszünnen, a földnek széléről, nem különben, a mint repül a [27†] sas; oly népet, a melynek nyelvét nem érted;

⁵⁰Vad tekintetű népet, a mely nem tiszteli [28†] a vén embert, és a gyermeknek nem kedvez:

⁵¹És felemészti a te barmodnak tenyészését és a te földednek gyümölcsét, mígnem kipusztulsz; a mely nem hágy néked a te gabonádból, borodból, olajodból, és a te teheneidnek fajzásából, juhaidnak elléséből, mígnem kiveszít téged.

⁵²És megszáll téged minden városodban, míglen leomolnak a te magas és erős kőfalaid, a melyekben bízol, minden te földeden: megszáll téged minden városodban, minden te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.

⁵³És megeszed a te méhednek gyümölcsét, a te fiaidnak [29†] és leányidnak húsát, a kiket ád néked az Úr, a te Istened — a megszállás és szorongattatás alatt, a melylyel megszorongat téged a te ellenséged.

⁵⁴A te közötted való finnyás és igen kedvére nevekedett férfi is irígy szemmel tekint az ő atyjafiára, az ő szeretett feleségére és fiainak maradékrészére, a kik megmaradtak még.

⁵⁵Hogy ne kelljen adnia azok közül senkinek az ő fiainak húsából, a mit eszik, mivelhogy semmi egyebe nem marad a megszállás és szorongattatás alatt, a melylyel megszorongat téged a te ellenséged minden városodban.

⁵⁶A közötted való finnyás és kedvére nevekedett asszony (a ki meg se próbálta talpát a földre bocsátani az elkényesedés és finnyásság miatt) irígy szemmel tekint az ő szeretett férjére, fiára, leányára.

⁵⁷Az ő mássa miatt, a mely elmegy tőle és gyermekei miatt, a kiket megszül; mert [30†] megeszi ezeket titkon, mikor mindenből kifogy, a megszállás és szorongattatás alatt, a melylyel megszorongat téged a te ellenséged a te városaidban.

⁵⁸Hogyha meg nem tartod és nem teljesíted e törvény minden ígéjét, a melyek meg vannak írva e könyvben, hogy féljed e dicsőséges és rettenetes nevet, az Úrét, a te Istenedét:

⁵⁹Csudálatosakká teszi az Úr a te csapásaidat, és a te magodnak csapásait: nagy és maradandó csapásokká, gonosz és maradandó betegségekké.

⁶⁰És reád fordítja Égyiptomnak minden [31†] nyavalyáját, a melyektől irtóztál vala, és hozzád ragadnak azok.

⁶¹Mindazt a betegséget és mindazt a csapást is, a melyek nincsenek megírva e törvénynek könyvében, reád rakja az Úr, míglen kipusztulsz.

⁶²És kevesen maradtok [32†] meg, a kik annak előtte oly sokan [33†] voltatok, mint az égnek csillagai; mivelhogy nem hallgattál az Úrnak, a te Istenednek szavára.

⁶³És a miképen örvendezett az Úr rajtatok, hogy jót tett veletek és megsokasított titeket: akképen fog örvendezni az Úr rajtatok, [34†] hogy kiveszt és kipusztít titeket; és ki fogtok gyomláltatni arról a földről, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt.

⁶⁴És szétszór [35†] téged az Úr minden nép közé, a földnek egyik végétől a földnek másik végéig; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket, a kiket sem te nem ismertél, sem a te atyáid: fát és követ.

⁶⁵De e nemzetek között sem pihensz meg, és nem lesz a te talpadnak nyugodalma; mert rettegő [36†] szívet, epedő szemeket és sóvárgó lelket ád ott néked az Úr.

⁶⁶És a te életed kétséges lesz majd előtted: és rettegni fogsz éjjel és nappal, és nem bízol életedben.

⁶⁷Reggel azt mondod: Bárcsak estve volna! estve pedig azt mondod: Bárcsak reggel volna! — a te szívednek rettegései miatt, a melylyel rettegsz, és a te szemeidnek látása miatt, a melyet látsz.

⁶⁸És visszavisz téged az Úr Égyiptomba hajókon, azon az úton, [37†] a melyről azt mondtam néked, hogy nem fogod azt többé meglátni! És áruljátok ott magatokat a ti ellenségeiteknek szolgákul és szolgálóleányokul, de nem lesz, a ki megvegyen.